A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Strasszer György: Párt-viszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában, 1945 nyarától 1946 tavaszáig

A párt szervezeti offenzivájának kibontakozása és választási kampánya az augusztus 26-i megyei nagygyűlésen vette kezdetét. A nagygyűlést köszöntő vezércikkében a „Fehérvári Hírek" utalt arra, hogy a Kommunista Párt ezt a megmozdulást már a választási harc jegyében szervezi. A nagygyűlés előkészítésének, a mozgósításnak jelszava a „Minden magyar dolgozónak a pártban van a helye!" volt. A megyében mindeddig ez volt az első jelentősebb, önálló kommunista demonstráció, amelyet nemcsak pártszemlének szántak, hanem annak bizonyítására is, hogy a dolgozók máris mind nagyobb számban sorakoztak fel a párt mögött. A kezdeti politikai elszigeteltségből való kitörés demonstrálására, a párt szervezeti és politikai erejének gyarapítására igyekeztek felhasználni a megyei kommunista vezetők és a központi vezető szervek is ezt a nagygyűlést. Ezért hívták meg, illetve küldték ki előadóknak a párt vezető személyiségei közül Révai Józsefet és Farkas Mihályt. A már idézett cikk rámutatott, hogy „átmeneti erőgyűjtés után a KP hatalmas arányú vezető munkába kezdett... A Kommunista Párt a munkásságra, a parasztságra és az értelmiségre épít, de programját, célkitűzéseit nem szorította soha pártkeretek közé, ezt mindenkor úgy határozta meg, hogy a magyar dolgozók összességének érdekeit szolgálja." A párt megyei vezetői tehát — összhangban a vezetőszerveknek a tagfelvétel korlátozásait feloldó és a tömegpárt kiépítésére irányuló határozatával, — elérkezettnek látták az íHőt arra, hogy a párt az újjáépítésben és a helyi hatalmi szervek munkájában kivívott pozícióit érvényesítse szervezeti növekedésében is. Jóllehet a pártszervezet tömegesítése, a korlátlan tagtoborzás objektíve a testvérpárttal való rivalizálás céljait is szolgálta, hangsúlyozták a két munkáspárt szoros együttműködésének szükségességét, amely garancia arra, hogy „soha többé ne üthesse fel nálunk a fejét a reakció." Ez az ellentmondás, egyáltalán a párt szervezeti előretörése szükségképpen kiváltotta a szociáldemokraták védekező reflexeit, amelyek több kérdésben kiélezték a két párt harmonikus viszonyát. A nagygyűlésen a hivatalos pártfórumok becslése szerint 17—18 ezer ember vett részt. Kétezer kocsi hozta a falvak kommunistáit a megyeszékhelyre. Ekkora tömeget pártrendezvényen még valóban soha nem látott Székesfehérvár. A párt vezetői győzelemként, politikájuk melletti szavazásként értékelték a sikert, hiszen a résztvevők száma jóval meghaladta a párt feltételezhető taglétszámát. Az ellenséget ugyanakkor elrettentette, a város kispolgári többségét pedig óvatos viszolygásra, félrehúzódásra késztette a kommunisták seregszemléje. Révai József beszédében a választási program főbb gazdasági és politikai célkitűzéseit ismertette. Rámutatott, hogy az új parlamentnek a reakció elleni harc sikeréhez erős, kommunista pártra van szüksége. Méltatta az újjáépítés eredményeit, a testvérpárttal való szövetséget, a munkás-paraszt szövetség fontosságát. Bírálta a Független Kisgazda Párt jobboldalát, a spekulációt és a féketekereskedelmet. A paraszti választók előtt erősen aláhúzta, hogy a