A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

mence, 3 drb. edző egység, 1 drb. komplett kupoló kemence kompreszszorral és 25 drb. elektromotoros kézi köszörűgép, összesen 258 egység. Ebből XII. 8-án délután elvontattak 67 gépet, 6 drb. műszergépet és 25 elektromos kézi köszörűt, összesen 98 egységet. Vagyis a gépberendezés 38 %-át vitte el az első vonat. Vitt továbbá még cca 500 drb. elektromotort, műszereket, szerszámot acélát, áltálában az igen értékes géprészeket, rajzokat, katalógustárt, műszaki könyveket, telefont, kábelt, élelmiszereket. Ezt a vonatot, mely 23 wagonból állt, mint a Danuvia Rt. tulajdonát, Sopron déli p. u.-ra irányítottuk. Ennek kísérője Hrabák Szaniszló műszaki főtisztviselő volt. Ugyanezen a napon ment a teherautónk élelmiszerrel Fertőrákosra Trautwein műszaki tanácsos vezetésével. Dr. Simon, Ottó és én a kis Steyer kocsinkkal késő este hagytuk el a várost. Mindhárman Budapestre küldve családunkat abban a reményben, hogy rövidesen viszontlátjuk őket. XII. 8-án éjfélkor értünk Sopronba, hol mindenütt a szétbombázás nyomai voltak. XII. 9-én délelőtt Székesfehérváron a gyárban megjelent Dr. Jenner egy másik Todt-szervezeti úrral és felkeresve Lechner igazgató urat neki szigorú utasítást adott a gépek hathatósabb és gyorsabb bénítására. Szerinte nem volt elegendő a gépeket a hálózatról lekapcsolni és a motorokat leszerelni, hanem magát a gépet kellett a legfontosabb és legnemesebb részeitől megfosztani és az így leszerelt részeket a gyárterület távolabbi részein kellett elrejteni. Haladékot erre 10-én estig adott, akkor ugyanis kijön s ha nem találja a bénítást megfelelőnek, kénytelen a robbantást elrendelni. Ezt a bénítást embereink oly tökéletesen végezték el, hogy mikor XII. 12-én reggel visszajöttem a gyárba kétségbeesés környékezett, mert a gépek majdnem mind használhatatlan állapotban voltak. Nagynehezen sikerült az eldugott alkatrészeket megtalálnom és azokat rögtön visszaszereltettem. Nehézséget okozott az, hogy azok, kik a bénítást végezték, már nem jelentek meg a gyárban. XII. 10-én Sopron-Tómalomban ugyanis délelőtt megérkeztek az elnök vezérigazgató úr Őméltósága és Zamaróczy ügyvezető helyettes vezérigazgató úr és nyomban közölte a felsőbb parancsot, hogy a többi ottmaradt gépet mind el kell hozni Fertőrákosra. Mivel pedig Székesfehérváron 8-án a Hüszpk is megszűnt, minden ember elment, elhatároztuk, hogy a rakodáshoz Budapestről és Veszprémből hozunk munkásokat. Még XII. 10-én este Dr. Simon és Ottó Budapestre mentek fel, hogy a pesti gyárból embereket vigyenek Székesfehérvárra. XII. 12-én hajnalban Zamaróczy vezér úr Veszprémbe ment ugyancsak munkásokért, én pedig egyenesen Székesfehérvárra a gépek berakását intézni. Én d. e. fél 10-kor még ott voltam, délben pedig már megérkeztek az emberek Veszprémből. XII. 13-án reggel a budapesti emberek is megérkeztek. Itt meg kell jegyeznem, hogy ahogy a Hüszpk elhagyta a várost (XII. 8. és 9-én) attól kezdve megindult a rablás és fosztogatás. Nem volt már semmi védő hatalom, mi pedig itt álltunk minden fegyver nélkül. A fosztogatásban elöl jártak a német katonák. Páncélkocsikkal jöttek be a műhely épületébe és anyagot, szerszámot, kész és félkész alkatrészeket, villanyszerelési anyagot és az udvaron lévő óriási fa-