A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

anyagkészletet mint hadizsákmányt elvitték. így vitték el a műhelyben lévő BMW motorkerékpár kész alkatrészeinek több, mint a háromnegyed részét. Erről az elhurcolt anyag egy csekély részéről sikerült tőlük nyugtát kapni, ezeket Lechner igazgató vette magához. XII. 13-án újra megjelent Dr. Jenner egy másik Todt-egyenruhás úrral és durván nekem támadt, hogy mért nincs már az egész géppark a vagonokban. Mikor én emberhiányra hivatkoztam, a nyakában lógó géppisztolyra csapott és kilátásba helyezte, hogy azonnal keresztüllő, ha még egy ellenvetést teszek. Ily kellemetlen hangulatban XII. 14-én délelőtt megjelent a Sprengkomissio két fiatal tisztje és kezdték megjelölni a műhely belső oszlopait, amikre a robbanó anyagot felkössék. Ezzel a két tiszttel sikerült megértetnem, hogy ezt ne tegyék, mert a műhelyt elsősorban ők használhatják igen célszerűen, így másféle jelöléseket (U 500. U 1000 . . .) festettek a falakra és elálltak a robbantó szerek épületben való elhelyezésétől. A rakodást erősen hátráltatta a rakodóhelyen tároló mintegy 60 wagon szén és főleg ennek a szénnek az elvitelével foglalkozó emberek, fuvarok, lófogatú kocsik. A síneket állandóan kellett az eltakaró széntörmeléktől megtisztítani. Az így üressé vált wagont rögtön befogtuk gép és anyag berakására. így is sikerült XII. 12—15-ig, tehát négy nap alatt 17 wagont megrakni. Ezeket XII. 15-én este 10 órakor Török művezető és néhány munkás kíséretében Sopron déli p. u. irányítással kivontatták. XII. 16-án, szombaton és XII. 17^én. vasárnap újabb 6 wagont raktunk meg, ezekből 3 wagont vasárnap este megfelelő kísérettel az előbbi 17 után vitték el. XII. 18-án hétfőn a front hangja erősödött és a veszprémi emberek lázadoztak, úgyhogy még az est folyamán az értük jövő autóbusz elvitte őket Veszprémbe. Utólag értsültem, hogy meglehetősen sok BMW alkatrészeket vittek magukkal. Ezt a munkás-veszteséget pótolnom kellett és az éppen akkor, a gyutacsgyár 22 munkára jelentkező emberét felfogadtam. XII. 19-én kedden erősen folyt a berakodás, a még hátralévő 12 szerszámgépet beraktuk 3 wagonba, további 3 wagont anyaggal raktunk meg. XTI. 20-án szerdán reggel elindult a nagy orosz támadás Székesfehérvár ellen, az ágyúzás, a sztálin-orgonák bömbölése reggel fél 9-től besötétedésig tartott. Fejünk felett egész nap mélyrepülők lövöldöztek, úgy, hogy az emberek délután 3 óra körül nem voltak hajlandók tovább dolgozni. Kifizettük őket. A gyutacsgyáriak rögtön szétszéledtek, a pestiek, mivel kocsi nem jött értük, fenyegetőztek és gorombáskodtak. Besötétedés után a lovaskocsinkat átadtuk nekik és ezzel nekivágtak az országútnak Budapest felé. A lovaskocsit a budafoki gyárban leadták. Közben lokomotív jött és 4 wagont elvitt, oly gyorsan, hogy nem tudtunk kíséretről gondoskodni. A lokomotívot német katonák kísérték és irányították. Korán délután a gyárat belőtték, az épület északi sarkába vágódott be néhány lövedék, emberekben nem esett kár. Ügy ezen, mint az előző estén már nem volt elektromos áram, (elektromos-mű légiaknát kapott), falécekből gúlát raktunk és meggyújtottuk. Ennek a világítása mellett folyt az éjjeli munka. Ezen a napon, XII. 20-án este 8 óra körül elhagytuk a várost és éjjel 12-kor Sopronban voltunk.