A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

ládja távol lakott, sőt soknak Pesten maradt, az izgalom a gyár elhagyására folyton nőtt. Ekkor történt, hogy a gyári nyilascsoport a lezárt raktárunkból a nemzetőrség használatára készenlétben tartott, mi tulajdonunkat képező géppisztolyokat és fegyvereket magához ragadta, így mi itt álltunk minden védelem nélkül. XII. 2. szombaton semmi munka nem volt, mert 9-kor kezdődő légiriadó vége du. 3-kor volt. Délután a Székesfehérváron átutazó elnök vezérigazgató úr Őméltósága és Zamaróczy ügyvezető igazgató és helyettes vezérigazgató úr közölték Dr. Simonnal és Lechner igazgatóval a minisztérium határozatát a gépek azonnali bénítására vonatkozólag. Én az utasítást Lechner igazgatótól este kaptam meg és rögtön intézkedtem, hogy XII. 3-án vasárnap néhány kijelölt szakmunkásunkkal elkezdjük az üzem bénítását. Mi egyelőre csak az elektromos belső hálózatot és a gépeken levő leszerelhető elektromotorokat szedtük le. Ez a munka XII. 4-én folytatódott. XII. 5-én Lechner igazgató közölte, hogy az igazgatóságtól újabb utasítást kapott, hogy a nálunk rendelt Rába alkatrészek befejezésére szükséges gépeket tartsuk üzemben, a többi gépet kezdjük vagonírozni. Én tehát cca 12 gépet hálózatra szereltettem és éjjel-nappali beosztásra üzembe állítottam, a többit, főleg az értékesebb szerszámgépeket elkezdtük vagonírozni. Itt óriási nehézséget képezett, hogy a gyári vágányaink tele voltak szénnel megrakott wagonokkal, üres wagont behozni lehetetlen volt, csak akkor, ha előbb cca 20—25 wagonból a szenet kirakják. A szén az elektromos művek szene volt és az elbombázott pályaudvar miatt engedély lett adva a gyár területén történő kirakodásra és a szénnek innen való elfuvarozására. Ugyancsak ezen a napon kaptunk kézhez XII. 5-i keltezéssel 163/17/9 1944. szám alatt a m. kir. Honvédelmi Minisztérium 17/a osztályától egy „nyílt parancsot". Ebben utasít minket arra, hogy alkalmazottainkat az érsekújvári járásba telepítsük át. Aláírás volt: a miniszter rendeletéből Szabó alezredes. Ugyancsak XII. 5. kelettel kapott Lechner igazgató úr is az igazgatóságtól utasítást a fenti áttelepítésre vonatkozólag és egyben utasítást a gépek vagonírozására. Itt meg kell említenem, hogy a Hüszpk* és a nyilaspárt a családtagjaikat mind elvitték már. Ez is izgatóan hatott az embereinkre. Az így erősen megcsappant létszámunkkal lassan ment a munka, főleg azért is, mert közben hol zsidó vagyont, hol bakkancsot, hol élelmiszert osztottak a nyilasok a munkások között és ezt megakadályozni nem lehetett, de nem is volt tanácsos. XII. 6., XII. 7. éjjel-nappal és XII. 8-án délig folyt a vagonírozás, amikor is du. 3-kor az első szerelvényt gépekkel, anyaggal, élelmiszerrel, munkásokkal és azok családtagjaikkal együtt kivontatták. XII. 8-án a város ostroma erősödött, úgyhogy a belövések és a környék robbantásai, valamint az erősen megfogyatkozott létszám az emberek izgalmát annyira növelte, hogy munkáról szó sem lehetett. Úgyhogy délután 3 óra után alig volt 5—6 ember a gyár területén. A látszat az volt, hogy még ezen az estén a város elesik, a harc ugyanis a város északkeleti külterületein folyt már. XII. 8-án délutánig a gyár területén volt 216 drb. szerszámgép, 9 drb. műszergép, 4 drb. elektro szárító ke* Hadiüzemi személyzeti parancsnok