A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

napon az oroszok Budapestet 20 km-re megközelítették, XI. 6-án pedig Soroksáron, Vecsésen voltak. XI. 9-én első fűtési próba a gyárban és a nyilaspárt bemutatkozása. Dominó megyevezető tartott beszédet. XI. 12-én vasárnap hajnaltól késő estig az egész gyár Börgöndön volt tankcsapdát ásni. XI. 14-én Padányi katonai parancsnok közölte, hogy mindnyájunknak menekülni kell, mert a front Fehérváron át fog húzódni. Ugyanezen napon jelentkezett a gyárban Ojtozi ezredes, ki Pestről menekülve 14. és 15-ét Székesfehérváron és környékén töltötte. Ekkor a front már Dunaföldváron volt és Székesfehérvár irányában közeledett. Ezen a napon engem is csapás ért, a mátyásföldi villámat, melyben családom lakott, bombatámadás érte és ki kellett nekik költözni onnan. XI. 20-án Gyöngyös elesett. XI. 26-án nyilas pártgyűlés volt du. fél 4-kor a városház előtti téren, majd besötétedés után a városháza dísztermében. Téma Szálasi dicsőítése. XI. 27-én a munkaidőt pontosan előírtuk és kihirdettük, mert az emberek nagy része már akkor jött és ment, amikor akart. Ezen az estén felcitálták a gyár kijelölt főtisztviselőit, köztük engem is a nyilaspártba üzemi kérdések megbeszélése címén, felmentünk, de az ülést elhalasztották. XI. 28-án egyik munkásunk, Bisoczky szerszámlakatos, ki a nyilaspártban nagy szerepet játszott, közölte, hogy a gyárat leállíttatja, mert nem látja, hogy a küzdő hadsereget és a párt érdekeit szolgálná. Ekkor ütötte meg a fülemet az a hír, hogy nemcsak Lechner igazgatót, akinek a nyilasok által szándékolt eltávolítását Gidró közbenjárására megakadályoztam, hanem engem is rövidesen eltesznek az útból és a gyár vezetését a fiatalabbak közül fogja valaki végezni. Ezen a napon az oroszok Pécsig jöttek. XI. 29-én Budapesten az Ilona utcában izgalmas konferencia volt. Általában a további intézkedések megtételére úgy a légiveszélylyel, mint az esetleges fronttal kapcsolatban még mindig semmi utasítást nem kaptunk, vártuk a minisztérium döntését. Általában további intézkedésig a gyár a helyén marad és dolgozik, kilátás volt arra, hogy ha szükség lesz rá, az üzemet a Fertőrákoson levő állítólag üzemfenntartásra alkalmas bányába visszük és ott folytatjuk a munkát. Szóbajött még a konferencián a Diko erőszakossága, ugyanis a németek gépet nem engedtek épen itthagyni, vagy robbantani akarták vagy elvinni őket. Sok budapesti gyár, hogy gépeit a bombaveszélytől, — mely napról-napra szörnyűbb lett —, és esetleges német rombolástól megkímélje, részben bányákba vitte, részben hazai nyugati területekre irányította, illetve hagyta vinni. A budapesti gyárunk is a Budafokon lévő egyik pincébe helyezett el és hozott üzembe egy tekintélyes gépcsoportot, csak mi Székesfehérváron voltunk kitéve minden légi védelem nélkül annak, hogy egy támadás elsepri az egész gyárat. XI. 30-án a Gyokban voltam a Maros sebességváltó ügyében, azt tapasztaltam, hogy a fejetlenség nagy, innen munkát kapni kilátástalan, intézkedések és ellenintézkedések egyszerre látnak napvilágot. XII. 1-én a front közelsége erősen érezhető volt, szükségesnek látszott, hogy a miheztartásra az utasítást már megkapjuk. Az építkezésnél lévő néhányszáz délvidéki katonai munkaszolgálatost szélnek eresztették, ezek gyors eltávozása megzavarta a munkásságunkat. Mivel pedig munkásaink nagyrészének csa-