A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

Jenéi Károly A FEJÉR MEGYEI BÁNYÁK ÉS GYÁRAK PUSZTULÁSA 1944—1945-BEN Fejér megye országútjain 1944 novemberében végeláthatatlan sorokban vonultak át Nyugat felé a bácskai, bánáti és Tolna megyei sváb családok szekérkaravánjai, valamint a német hadseregnek mérhetetlen mennyiségű zsákmányolt nyersanyaggal és élelmiszerrel megrakott teherautó-oszlopai. A fasiszta német haderő üldözése már a szomszédos Pest megye területén folyt. A szovjet hadsereg a nyilas hatalomátvétel napján az ország fővárosának a közelébe ért. A németek és a nyilas kormány a hadihelyzet kedvezőtlen alakulása ellenére Fejér megyében kétségbeesett erőfeszítéseket tettek a hadifontosságú üzemek termelési szintjének a fenntartására. A ,,Todt szervezet" 1944. október végén az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. gánti, óbaroki és iszkaszentgyörgyi bauxitbányáinak vezetését a saját kezébe vette, hogy a bauxittermelés fokozását minden eszközzel végrehajtsa. A móri, pusztavámi és kisgyóni szénbányáktól a nyilas iparügyi miniszter követelt több szenet. A Magyar Bauxitbánya Rt. székesfehérvári könnyűfémművében dr. Leo Hermann német igazgató hajszolta a munkásokat nagyobb teljesítményre, hogy a repülőgépgyártásban a nyersanyaghiány miatt fennakadás ne következzen be. A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. székesfehérvári gyáregységét a Honvédelmi Minisztérium sürgette, hogy több világító és jelzőtöltényt, gyalogsági és tüzérségi csappantyút, katonai gyutacsot és egyéb speciális lőszert gyártson. A frontvonal közelsége, az állandó légiriadók, a szeptember 19-i és október 13-i székesfehérvári nagy légitámadások hatása, a székesfehérvári vasúti csomópont szétbombázása és a munkások passzív magatartása miatt azonban a nyilas kormány és a németek erőfeszítései kudarccal végződtek. A hadműveletek közelsége, a rossz közellátás és egyéb okok miatt a munkafegyelem meglazult, s ennek következetében az erősen visszaesett termelési színvonal biztosítása is teljesen reménytelennek látszott. Minden józanul gondolkozó ember világosan látta, hogy a németek a háborút elvesztették. A nyilas kormány is számolt a szovjet haderő további előnyomulásával. Ezért 1944. október 25-én elrendelte, hogy a kiürítések alkalmával az üzemeket „fontos részeik kiemelésével vagy végső esetben megsemmisítéssel kell az ellenség számára hosszabb időre használhatatlanná tenni". A rendeletet a közfelháborodás hatására 1944. november 2-án enyhítették. A módo-