A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

sítás szerint ,,a kiürítésnél épületeket, gépeket stb. robbantani nem szabad". A nyilas kormány megengedte azt is, hogy a bányák víztelenítésére és a villamos energia szolgáltatására megfelelő számú személyzet visszamaradjon. A németek azonban sok esetben mindezekre nem voltak tekintettel. Erről a pusztavámi szénbánya erőművének a felrobbantása is tanúskodhat. A Fejér megyei bányák és gyárak bénítása, kiürítése, gépi berendezésének elszállítása 1944. december első napjaiban kezdődött meg, amikor a szovjet hadsereg Fejér megye területére ért. A bénítás és kiürítés december 22-ig tartott. Majd amikor a németek Székesfehérvárt és környékét visszafoglalták, 1945. február 23-tól március közepéig folytatódott. A németek rendelkezésére álló viszonylag hosszú idő magyarázza azt a pusztulást, mely ezalatt Fejér megye nagyipari üzemeit érte. A következőkben a Fejér megyei bányák és gyárak veszteségeinek a dokumentálására néhány egykorú feljegyzést, beszámolót és jelentést szólaltatunk meg. Ezek közvetlen élmények alapján, drámai hangon örökítik meg a Fejér megyei üzemekben 1944 végén és 1945. elején történt tragikus eseményeket. 1. Töging am Inn, 1946. augusztus 10. Nemes Vilmos bányaigazgató jelentése: a németek 1944 decemberében és 1945 februárjában a gánti, iszkaszentgyörgyi és óbaroki bányákat leszerelték, és gépi berendezéseiket Németországba elhurcolták. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar RT Budapest, magyarországi három üzeméből álló bauxitbányájához, ú. m. Gánt, Iszkaszentgyörgy és Vázsonypuszta, 1944 közepén az örgari-isation Todt* egy nagyobb létszámú kirendeltsége érkezett, azzal a céllal, hogy a német gazdasági körök által állandóan kévéseit bauxit-szállításokat növeljék. A berendezkedés 1944. december elejéig tartott, amikor az orosz hadsereg gyors előnyomulása miatt az „Organisation Todt," Oberbauleitung West, felsőbb német helyről kapott utasítás alapján a vállalat vezetőségétől átvette a rendelkezést a bányaüzemek felett, azért, hogy az üzemeket leszereljék, s a leszerelt bányafelszerelést Németországba szállítsák, az el nem szállítható berendezést pedig megsemmisítsék. A leszerelést az Organisation Todt az üzemek munkaerőinek erőszakos igénybevételével 1944. december 4-én kezdte el, s a leszerelt, vaggonokba rakott felszerelést Bodajk és Bicske állomásokról 1944. december 21—24 között indította útnak Ausztriába. A berakodást az Organisation Todtnak december 24. után, az orosz hadsereg előnyomulása miatt félbe kellett szakítania. Ausztriából 1945. január hó folyamán az Organisation Todt a szállítmányok egy részét Sziléziába továbbította, ismeretlen rendeltetési állomásra, * A Todt szervezet nevét Frltz Todt vezérőrnagytól, a német útépítés főfelügyelőjétől kapta, aki 1942-ben repülőbaleset áldozata lett. A második világháború kitörése után a Todt szervezet végezte az összes hadifontosságú utak, erődök, kikötők, fegyvergyárak építését, bányák nyitását és kitermelését.