A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

tiltakozott, amikor a községi Földigénylő Bizottság vonakodott az őket jogosan megillető gépeket, épületeket átadni a szövetkezetnek.

288 A szövetkezeti szervezőknek 1946 tavaszán igen fontos teendői közé tartozott a gyümölcsösök és a szőlők tulajdonosainak társulásokba való tömörítése. A juttatott gyümölcsösök és szőlők, ha azok nem estek bele a hegyközségekbe, nem tartoztak semmiféle társuláshoz, és ezzel több előnytől estek el. Ez év tavaszán a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete akciót indított a gyümölcsösök és szőlőterületek megmentésére. Megbízottaik a szövetkezeti iroda tagjaival helyszíni szemléket végeztek, és ennek nyomán az egyesület termelési hiteleket, nehezen beszerezhető védőszereket juttatott a hegyközségeken, vagy szövetkezeteken keresztül a gazdáknak. A gyümölcsösök nagy része sérült volt, a hadiesemények idején bekövetkezett károkat maradéktalanul még nem tudták eltüntetni, de a rézgálic és egyéb faápolószerek hiánya miatt 1945-ben további károsodások keletkeztek. Nem kezelték szakszerűen a szőlő- és gyümölcsfa-állományt az újgazdák sem, sőt további pusztulásnak voltak kitéve a telepesek kezére kerültek is. így a megye teljes gyümölcsfa-állományának megmentése érdekében hathatós állami beavatkozásra volt szükség, mert a késlekedés most a végpusztuláshoz vezető utat készítette volna elő. A földművesszövetkezeti kezelésben álló Mány—Felsőörs-pusztai gyümölcsös volt az egyetlen komolyan számottevő terület, amelyben a háborús károkat kijavították, sőt a gyümölcsös további fejlesztését is elkezdték. Már 1945. őszén komoly jövedelmük volt a termésből. Annak értékesítése után kibővítették gazdasági eszközeiket, sőt az állatállományukat vásárlás útján tudták szaporítani. 1945 őszén beszereztek 11 lovat, 1 tehenet, 10 permetezőgépet, majd 16 q rézgálicra is szert tettek. A gyümölcstermelők körében az önállósulási törekvések egyre erősödtek. Ez annál nagyobb lett, minél jobban érezték anyagi függetlenségüket a mányi szövetkezettel szemben. A végleges szakadást 1946. nyarán mondták ki. A gyümölcstermelők ugyanis nem voltak hajlandók belemenni abba, hogy az általuk szerzett jövedelme^ Mányon más célra használják fel. Ez indította őket az önállósodásra, és—ezek után a szövetkezet 168 taggal, 225 kat. hold gyümölcsösön önállóan gazdálkodott.

289 A földművesszövetkezetek anyagi fellendítése érdekében az Országos Földbirtokrendező Tanács is fellépett. A szövetkezetek és az egyes ipari üzemek között csereakciót szervezett. Ennek értelmében egy-egy ipari üzem a megyei Földbirtokrendező Tanács által kijelölt földművesszövetkezettel került volna kapcsolatba. Ezután került volna sor a termékek kicserélésére. Az ipari üzemek a mezőgazdasági termeléshez elengedhetetlenül szükséges gépek alkatrészeit, továbbá kisgépeket adnának, míg a szövetkezetek élelmiszereket küldenének ezekért. 1945 őszén ez az akció még kevés eredménnyel járt. Csak néhány földművesszövetkezet tudott ebben részt venni. Az Igar—vámpusztai szövetkezetnek 130 tagja egyhangúan szavazta meg az akcióban való részvételt. 150 q szemes-tengerit ajánlottak fel, amelynek ellenértékéül ásó, kapa, eke, borona, kasza,