A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében
taktika igen sok esetben jogos volt a Földbirtokrendező Tanács részéről. Megtörtént, és nem is egy esetben, hogy a mezőgazdasági gépeket a szövetkezetek továbbra is az uradalmakban hagyták, kijavításukkal nem törődtek, s azok turbulens elemek kezére kerültek. Számos esetet lehetne felsorolni, hogyan szedték szét a kastélyokat, még azokat is, amelyek a fronteseményeket viszonylag épen vészelték át. A pusztítás a következő években is tovább tartott, így esett meg, hogy a földművesszövetkezetek vagyona is tovább rongálódott, mivel egyesek azokban még most is csak az uradalmi vagyont látták. 270 A földművesszövetkezeteknek pedig ekkor még nem volt akkora tekintélyük, hogy a rongálást megakadályozzák. Szövetkezeti tulajdonban lévő, de sorsukra hagyott aratógépeket, járgányokat, valamint egyéb mezőgazdasági jellegű gépi felszereléseket előszeretettel szedtek szét, és értékesítettek ócskavas gyanánt. 271 Ezek a jelenségek elég általánosak voltak. Mégis meg kellett a helyi szerveknek állapítaniok, hogy az uradalmi felszerelés legjobb gazdája csak a földművesszövetkezet lehet. Bár a vagyon megőrzésének feltételei sok esetben hiányoztak, mégis látunk törekvéseket az ingóságok szövetkezeti kezelésbe adására. Ekkor nem is volt más gazdasági szerv, amely országszerte ennek a felszerelésnek felhasználója lehetett volna. Bár az állami mezőgazdasági mintaüzemek kiépítése megkezdődött, ezeket a Földbirtokrendező Tanács el is látta bőségesen gépi felszereléssel, de a birtokok területe 1945 őszén még nem haladta meg az ötezer holdat sem. A mintagazdaságok megszervezése nagy tetszést váltott ki a megyei szervek vezetői részéről, és így messzemenő támogatást is élveztek. A Földbirtokrendező Tanács vezetője szerint is, a mintagazdaságok kezében az uradalmi vagyon ésszerűen kerül felhasználásra. Emellett még további felszerelésbővítés is lehetséges. Ugyanakkor a szövetkezetek vezetői sürgetőleg léptek fel a késlekedő juttatások miatt. Ezért a megyei szervező iroda munkatársai is kérték a megyei Földbirtokrendező Tanács megértő segítségét. 272 Mindezt hangsúlyozták azért is, mert tudták, hogy az első lépést csak az uradalmak gépi felszerelésének birtokukba adásával tudják majd megtenni a földművesszövetkezetek. Ez valóban biztosabb alapokat kölcsönzött volna a szövetkezeti fejlődésnek. A megyei Földbirtokrendező Tanácsban •— okulva a korábbi rongálásokon és az uradalmi vagyon semmiféle magyarázattal sem menthető tudatos pusztításán, — nem kívánták azonnal lebonyolítani a juttatásokat. Több esetben megtörtént, hogy hónapokat, félévet, nyolc-tíz hónapot is késett a földművesszövetkezeteknek való juttatás. 273 1946. július 8-án megvizsgálták az adonyi járásban lévő szövetkezetek helyzetét. Megállapították, hogy legnagyobb részük gyenge, és segíteni rajtuk csak rugalmasabb politikával lehetne. Ez alatt valamiféle állami segítséget értettek, ami összefüggésben volt a parasztság sorsának általános felemelkedésével. Ezen a problémán semmiképpen sem segített volna, ha az uradalmi vagyont azonnal átadják. Sokkal összetettebb segítségre lett volna szükség,
