A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

ki.

258 Éppen ezért újjászervezésük napjaitól kezdve szemben állottak az agrárszövetkezetekkel és elsikkadt az a következetes paraszti demokratizmus is, amelyet pedig a felszabadulás előtt a kisés középparasztságra támaszkodva képviseltek.

259 1945 nyarára ugyanis az újgazdák és a korábbi birtokos parasztok között megtörtént az első komolyabb összeütközés. Ez éppen a mezőgazdasági termelés megindításából következett. A birtokos parasztok azt követelték, hogy a községben található kóbor állatokat juttassák azoknak, akik a hadiesemények során a legtöbb kárt szenvedték. Ez gyakorlatilag a szegényparasztság kisemmizését jelentette volna. A volt cselédnek ugyanis nem volt állata, illetve igaereje a felszabadulás előtt. Hasonlóan nem rendelkezett igásállatokkal a mezőgazdasági munkás és törpebirtokos sem. Ha ezt a helyi népi szervek végrehajtják, akkor ez a rendelkezés a csekély lehetőséget nyújtó felemelkedés elől zárta volna el a mezőgazdasági lakosság legszegényebb és egyben legnagyobb tömegét. Nyilvánvaló, hogy a Hangya szövetkezetek csak akkor tölthették be feladataikat, ha sikerül soraikat demokratikus elemekkel feltölteni, és így az egész falusi lakosság érdekét szem előtt tartva, a falu felemelkedését a birtokos parasztság tapasztalatával és anyagi hozzájárulásával segítették volna. Ez azonban nagyon kevés helyen történt meg. A Hangya szövetkezetek reakciós vezetőit ezért sok támadás érte már a felszabadulást követő hónapokban is. Tordason például a mintabirtok felosztása miatt emeltek szót a vezetők, s ezzel szembekerültek a falu népi szerveivel, elsősorban a Földigénylő Bizottsággal.

2

"

0 Mezőszentgyörgyön a földművesszövetkezetet igyekeztek lejáratni azzal, hogy politikai támadást vezettek ellene. Azt hirdették, hogy a földműves szövetkezeteknek a baloldali pártok azt a szerepet szánták, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának legyenek az előfutárai, s ha a parasztság e gondolattal megbarátkozott, akkor ezt az egész földművesszövetkezeti rendszert a rend vezetői felrúgják, és a falvakat kolhozokba szervezik. Ez az ellenséges hangnemben terjesztett hír sokat ártott a földművesszövetkezeti mozgalomnak, és amikor már valamennyire megerősödtek az egyéni gazdaságok, akkor a géphasználaton kívül a tehetősebb parasztok nem is vették igénybe a szövetkezeteket. Holott a Hangyának, mint felvásárló, néhol termelő és értékesítő funkciókat magábafoglaló szervezetnek nagy becse volt a megyében. (Éppen ezek a visszahúzódó elemek kaptak legtöbbet a Hangyától a felszabadulás előtt.) Tordason a Hangyának 112 kat. holdas gazdasága volt, ahol a mintagazdaság vezetésére oktatták a megyei gazdák gyermekeit. Korszerűen megépített istállók, gépi etetők állottak a gazdaság rendelkezésére. Alkalmazottai szociális téren rendkívüli módon voltak ellátva. A gazdaság nyolc bérese összkomfortos lakásban lakott, amelyek villannyal és vízvezetékkei voltak ellátva. A gazdaságban évente több alkalommal bemutatókat rendeztek a gazdáknak is, akik a szövetkezeti majorból gépeket kölcsönözhettek és vetőmagot tisztíthattak. A tordasiak pedig a szövetkezeti házban vettek részt a háziipari szaktanfolyamokon, az ezüst-