A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

kalászos gazdatanfolyamokon, amelyeken a legkorszerűbb termelési eljárásokat ismerhették meg. Ezeket a gazdaságban a gyakorlatban be is mutatták nekik. Ezzel a nagyon is aktív birtokos paraszti megnyilvánulásokkal a felszabadulást követő időkben csak elvétve találkozunk. Leginkább néhány újgazda igyekezett ezt a felszabadulás előtt számára elérhetetlen világot utánozni, és igyekezett a birtokos parasztok nyomát követni. A Hangya szövetkezetek ugyanis a felszabadulás után a paraszti burzsoázia kezében maradtak, vagy éppenséggel átcsúsztak, így lehetetlenné vált azok felhasználása a demokratikus agrárszövetkezeti mozgalomban. A Hangya makacsul kitartott a dán mintájú szövetkezeti koncepció mellett, amely kapitalista érdekeket szolgált volna Magyarországon is. Ezt a szövetkezeti eszmét nemcsak propagálta, hanem gyakorlati megvalósítása érdekében konkrétan intézkedett is: földművesifjákat küldött Dániába, az ottani parasztgazdaságokkal megismerkedni. Ezek onnan hazatérve, nem a demokratikus szövetkezeti koncepció mellett állottak ki, hanem a nyugati mintát dicsőítve, annak megvalósítása mellett dolgoztak. Ezekben az években a Hangya élvezte a koalíciós időkből adódó lehetőségeket, és kihasználta egyes állami szervek támogatását is. Ezt a szövetkezeti koncepciót a demokratikus Magyarország elvetette, és helyette megteremtette az egységes általános földművesszövetkezetet. Ez nemcsak egyes rétegeknek, hanem az egész dolgozó paraszti osztálynak lett a szövetkezete. Rendelet a földművesszövetkezetekről. Gazdasági és politikai nehézségek gátolják a szervező munkát 1945. szeptember 18-án lépett hatályba a földművelésügyi miniszternek az egységes földművesszövetkezeti hálózatot megteremtő rendelete. Ez a szövetkezeti fejlődésnek egységes irányt szabott, s egyben továbbfejlesztette a nagybirtokrendszer megszüntetéséről szóló kormányrendeletnek a földművesszövetkezetekről szóló részét. Ennek értelmében valamennyi községben létre kellett hozni a földművesszövetkezetet, a korábbi szövetkezeteket egységes irányítás alá kellett vonni, és ezzel biztosítani a demokratikus elveket a szövetkezeti mozgalmon belül is.

201 Az e rendelet után keletkező szövetkezetek tehát más jellegűek voltak, mint a korábbiak. Ezeket már az államhatalom beavatkozásával szervezték, míg a korábbiak öntevékenyen jöttek létre. A földművesszövetkezetek számban is felülhaladták a rendelet előtti társulásokat. A legfontosabb különbség azonban az volt, hogy a termelési funkciókkal rendelkező szövetkezetek is áttértek a beszerző és értékesítő funkciókra és a termelést immáron nem közösen, hanem a kisgazdaságokban, egyénileg folytatták. A földművesszövetkezetek szervezésére ezután a megye központjában, Székesfehérváron irodát állítottak fel. 1945 őszén a szervezéssel hat szervező-ellenőr foglalkozott. Korábban a szövetkezeti fejlesztéssel hivatalosan a megyei Földbirtokrendező Tanács foglalkozott, bár ez a szervezésre nem terjedt ki. Így jobbára csak