A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

volt gazdasági cselédet is, akik a reform során újgazdákká lettek. Sárbogárdról 106 család kérte az áttelepítést Kislókra. A község telepítési tervét 1946. március 22-én jóváhagyták. Eszerint a község belterülete 96 kat. hold 800 n.-öl, a község közigazgatási területe összesen 4015 kat. hold. A belterületen 212 házhelyet juttattak a telepeseknek. Valamennyi házhely beépítése azonban nem történt meg, mivel a sárbogárdiak közül 1946 nyaráig a korábbi 106 jelentkezőből csak 46 kérte a letelepedési engedélyt Kislókra. Végül is 153 ház felépítését kezdhették meg.

223 Itt is a megrongált uradalmi épületek anyagát építették be a telepesházakba, és csak a tisztilak, a magtár, a volt leventeotthon, a gépház és az uradalmi iskola épülete maradt meg.

224 A Herczegfalva határában létesített telepes községet a volt puszta nevéről Kisvenyimnek nevezték el. A lakosok itt is nagy gazdasági nehézségekkel küzdöttek, és a megyei közigazgatási szervek közbenjárását kérték, hogy a gazdasági munkákat elvégezhessék.

225 Gátolta a telepítés menetét a sváb kitelepítések lassú üteme is. A helyi szervek legtöbb helyen mentegették a volt volksbundistákat, és mindenáron azok visszatartásán fáradoztak. A telepítés során a volksbundisták is igénylőként léptek fel, és a helyi földigénylő bizottságok általában támogatták őket. Ezek a szervek korábban még nem emeltek kifogást az ellen, hogy az elmenekült németajkú lakosok házaiba telepeseket tegyenek, sőt az 1945. évi elkobzások során kisajátított ingatlanok helyébe érkezetteket is megtűrték. Azonban az igazoló bizottságok által 1946-ban és a következő években lefolytatott eljárások eredményeképpen kimondott elkobzások ellen már felemelték szavukat, és egységesek voltak abban, hogy a további kitelepítéseket meggátolják. A móri Földigénylő Bizottság, amely a Nemzeti Bizottság támogatását is élvezte, 1946 nyarán 380 móri család juttatási kérelmét nyújtotta be Székesfehérváron. A céljuk ezzel az volt, hogy bebizonyítsak, hogy a telepítésre nem áll elegendő ingatlan rendelkezésre, sőt a helyi lakosoknak sem jutott annyi föld, hogy ezzel megélhetésük biztosított lenne. 1946 júniusában Móron mindössze 28 telepes család élt, de ezektől is megtagadta a Földigénylő Bizottság a sváb ingatlanok juttatását, még az uradalmi gazdasági felszerelést sem adták oda nekik. Azt mondották, hogy azt már 1945 tavaszán a helyi lakosoknak juttatták. A móri telepesek 1945 augusztusában még mindig ház- és földnélküliek voltak. A móri vasútállomáson ugyanebben az időben 140 család várta, hogy Móron elhelyezzék őket. Ezeket visszaküldték a falujukba, azzal, hogy majd a svábok kitelepítéssé után jöjjenek. Augusztus 14-én Túrkevéről 9 család érkezett ugyancsak a vasútállomásra, akiket a telepítési felügyeJő erélyes fellépésére tudtak csak letelepíteni a községben. Hasonlóan éles viszony alakult ki a helyi lakosság és a telepesek között Bakony sárkányban és Pusztavám községekben is. A földigénylő bizottságok ezeken a helyeken sem adták át nekik az ingatlanokat, inkább arra törekedtek, hogy a telepesek önként lemondjanak a további ott-tartózkodásról és hazatérjenek. Ugyanis