A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

1946 augusztusában újabb csoportok érkeztek ezekbe a községekbe: a Csongrád megyei Mindszentről Bakonykutiba 8, Isztimérre 4, Pusztavámra pedig 3 család települt.

226 Vértesbogláron a telepesek és a helyi lakosság között a viszony az, első percektől kezdve igen éles volt, és a későbbi hónapokban szinte az összecsapásig fokozódott. A helyi szervek pedig messzemenő segítséget nyújtottak, a volksbundista elemeknek az ellentét szításához. 1945. szeptember 21-én a székesfehérvári rendőrség kiszállt a faluba. Célja az volt, hogy a zavartkeltő elemeket internálja. Ezt egy éjszakai razzia során kívánták végrehajtani. A terv azonban nem sikerülhetett, mivel a rendőrség megérkezése után a helyi karhatalom a hírrel végigszaladta a falut, és a volt SS-ek elmenekültek a községből. A telepesek közellátását is szabotálták a helyi közigazgatás emberei. A székely telepeseknek ingatlant itt sem adtak, a közellátás is a helyi vezetőséget terhelte. Ha panaszkodtak a telepesek, azonnal dologtalan semmirekelőnek nevezték őket, és egyben megnevezték azokat a sváb gazdákat is, akiknél napszámos munkát vállalhattak volna.

227 Amikor a telepítési mozgalmat vezető hatóságok nyomására mégis megkezdődött a földek kimérése, a svábok a földeken szervezett verekedéseket kezdtek.

228 Vértesbogláron kívül Herczegfalva volt a megyében a volksbundisták másik erős községe. Szervezett ellenállást kezdtek 1945 októberében: 17-én éjjel 8—10 személyből álló sváb csoport a telepesek házaira tört. Az ajtók, ablakok beverése után a szobákba nyomulva a telepeseket ütlegelték, nem kímélték sem a nőket, sem a gyerekeket. A herczegfalvi svábokat a pesti törvényhatósági választások eredménye bátorította fel. Ismeretes, hogy ekkor ott a jobboldali politikát vallók kerültek többségbe. Ezt a volksbundisták félremagyarázták, és úgy vélték, hogy a telepítési mozgalmat erőszakos fellépésükkel meggátolhatják.

229 Meg kell jegyezni, hogy mindkét községben a karhatalom gyengesége, sok esetben erélytelensége juttatta az eseményeket ilyen veszélyes irányba. A telepítési felügyelők ezért is szorgalmazták a kitelepítendő sváb lakosság ideiglenes öszszeköltöztetését. Ezekben a falvakban még 1945 novemberében sem tudták megnyugtatóan rendezni a telepesek helyzetét. Ez a fogadtatás a helyi lakosság részéről, azonkívül a helyi néphatalmi szervek közömbössége, sőt egyes helyeken ellenséges magatartása a telepesek irányában, morális süllyedésre vezetett. Ez különösen a sváb falvakban volt szembeötlő. Az egyébként nagyon szegényes viszonyok között élő telepesek a hatósági támogatás hiányán okulva, maguk igyekeztek sorsukon segíteni. Amikor az ingatlanokat megkapták, akkor kiderült, hogy sok családnál hiányzik a legkisebb hozzáértés is a kisgazdaságok vezetéséhez, így történhetett, hogy az egykor virágzó szőlők és gyümölcsös kertek néhány év múlva tönkrementek, egyes falvakban több száz hold szántóföld is parlagon maradt. A telepesek kétségtelenül meglévő hibáiból a politikai jobboldal a maga számára igyekezett tőkét kovácsolni, és a telepítés ellen országos ellenszenvet kelteni. A helyi jobboldali beállítottságú