A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

állás helyi javadalmazása terhelte. Velence—Hajdú tanyán, Csákvár—Kőhányás-pusztán pedig népiskolai tanfolyamok működtek, és ezeknek a javadalmazását is az uradalmak fedezték. Telekkönyvileg volt biztosítva Bodajkon a negyedik számú tanítói állás javadalmazása a Grünfeld-gazdaság részéről, két tanerős és két tantermes iskola teljes fenntartását vállalta Fehérvárcsurgón gróf Károlyi István uradalmi pénztára is.

173 A földreform során a támogatásukat vesztett iskolák fenntartását az egyházközségek vállalták, természetesen megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében. Ez majdnem minden esetben mezőgazdasági ingatlan juttatásában realizálódott. A földigénylő bizottságok tekintettel voltak a többi felekezet iskoláinak igényeire is, és lehetőség szerint támogatták kérelmeiket. Tanítói javadalmazásra, iskolaépület fenntartására, és az iskolák működésének biztosítására juttattak ingatlanokat. Ezenkívül felvetődött új iskolák szervezésének a gondolata is. Ésszerűnek mutatkozott ez a gazdátlanul és egyben kihasználatlanul álló uradalmi épületek és kastélyok esetében. Elsősorban az új települések iskolagondjait oldották meg így. A telepes községek az első években legnagyobbrészt szegények voltak, és háztartásaik a szerveződő iskola költségeit nem is tudták volna vállalni. De nem volt biztosított a felállított iskolák további zökkenőmentes működése sem. Ezért a közoktatásügyi kormányzat úgy rendelkezett, hogy ezeken a helyeken állami népiskolákat szerveznek, de az épületeket, a tantermeket és tanítói lakásokat a volt uradalmi épületekből a földreformmal foglalkozó szervek biztosítsák.

174 Ebben a tekintetben nagy érdemeket szereztek a községi nemzeti bizottságok. Ezek a népi szervek nemcsak az uradalmakban szervezett új iskolák helyett -adtak más, és majdnem minden esetben korszerűbb épületeket, de a volt községi elemi népiskolák is több helyen uradalmi épületekbe költöztek, vagy iskola-nagyobbításra kaptak gazdatiszti és más épületeket. Például 1945 előtt is szűknek bizonyult a vértesacsai katolikus iskola. Ide négyszáznál több gyerek járt, viszont csak öt tanterem volt. 1945 őszén a Földigénylő Bizottság a főherceg tulajdonában levő, és addig még más szervnek nem juttatott községi KÁLÓT ifjúsági egyesület székházát adta át iskolabővítés céljára.

173 Tordason az evangélikus egyházközség kapta az intézőlakot, amelyet ugyancsak iskolabővítésre használtak fel.

176 Verebén a 71-es számú ház hasonló céllal került a református egyházközség kezébe.

177 Nagyvelegen az evangélikus egyházközség a kastélyt kapta meg, és ugyancsak iskolát létesítettek benne.

178 Alsószentivánban az intézői lakás, Érden a Halápi-féle kastély lett állami elemi iskola.

179 Több községben uradalmi épületek bontási anyagából renoválták az iskolákat, valamint a tanítói lakásokat. Gyakorló területeket is juttattak némely helységben az iskoláknak. Az oktatás korszerűsítése és ezzel együtt a mezőgazdasági ismeretek oktatása a földreform megvalósítása után a falvakban szükségszerű követelmény volt. Ezt nem egy helyen hangsúlyozták is a községi népi szervek. Gyakorlóterületre tartottak igényt Vértesacsán, Tácon, Iváncsán, Bodméren.

180 A legtöbb községben 1 magyar hold (1200 nö.) nagyságú területet juttattak is erre a célra. A gazda-