A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

Farkas Gábor AZ AGRÁRÁTALAKULÁS NÉHÁNY KÉRDÉSE FEJÉR MEGYÉBEN Agrárreform a két világháború között Fejér megye 1945 előtt az ország egyik legsajátosabb nagybirtokos vármegyéje volt. A hasznosítható földterületnek még 1944— 1945. fordulóján is 62 %-át birtokolták a 100 holdon felüli gazdaságok.

1 A 20. század első évtizedeiben már nagyfokú szociális feszültség jelentkezett a megye falvaiban, valamint Székesfehérváron. Ezt — leverésük folytán —- az azt követő forradalmak sem tudták levezetni. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációját nagyfokú szociális demagógia kísérte. A forradalmi mozgalmakban résztvett agrárnépesség megnyugtatása, sőt a rend támaszává történő megnyerése érdekében 1920-ban földreformot hirdettek. Ennek megoldása azonban igen felemásan történt, és mintegy 10 évig elhúzódott. Igaz, hogy 51 260 katasztrális hold földet felosztottak a megyében, de elsősorban a világháborúban, valamint a forradalmi mozgalmak leverésében kitűnt személyeket tekintették elsődlegesen jogosultaknak, és csak utánuk következtek a napszámosok, törpebirtokosok. 1931 végére sikerült Fejér megyében a reformot befejezni, de már ekkor kiütköztek fogyatékosságai is.

2 Fejér megyében a Nagyatádi-féle földreform során nagy súlyt fektettek a vitézi telkek kialakítására. Ekkor és a harmincas években 461 legénységi vitézi telket adtak át 6756 hold erejéig, és 70 vitézi telket létesítettek 3367 holddal. A vitézzé avatottak megélhetése így biztosított volt, a vitézi cím számukra pedig megkülönböztető rangot is jelentett a falvak társadalmában. A hadiözvegyeknek, rokkantaknak és árváknak juttatott ingatlanok már korántsem tanúskodnak ilyen bőkezűségről. A törpebirtokosoké, vagy a nincstelen napszámosoké csak könyöradománynak tekinthető. 24 710 személy kapott 46 105 hold szántót és rétingatlant, 7615 személy között pedig 2218 hold házhelyet osztottak fel.

3 A többi felosztott ingatlan községi, intézményi (stb.) kezelésbe került, és így a szegényparasztság sorsán közvetlenül nem segített. Ismeretessé vált, hogy a juttatottak a csekély parcellán megélni nem tudnak (kivételek a vitézi telkek tulajdonosai), sőt az évenként esedékes megváltási árat sem képesek rendszeresen fizetni. Egyesek szívesen szabadultak volna a ,,reformos földektől". Másrészt az is kiderült,