A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

Az említett összszakmai értekezleten az MKP képviselője kife­jezte abbeli reményét, hogy a demokratikus átalakítás munkáinak sikeres előrevitele érdekében a szakszervezet vezetői belátják, hogy az egység hiányának a dolgozók látják kárát. Közben a szakszer­vezeti vezetők múltbeli politikai tevékenységéről is szólt a KP képviselője. Elmondotta, hogy a cipész szakszervezet tagságát 1938-ban — kevés kivétellel a hivatásszervezetbe vitte át vezető­jük. Az építőmunkások közül néhányan 1929 óta nem vettek részt a szakszervezeti mozgalomban, és a szociáldemokrata pártot is cser­ben hagyták. A Szakmaközi Bizottság ülésén Kiss János, az ügy­vezető titkár, azután Promper Ferenc, Falvay Ferenc, Kerner Antal, Tauser Lajos is részt vettek, és az MKP álláspontja mellett szólaltak fel. Az egyes szakmai csoportok létszámban gyarapodtak, szerve­zeti kereteiket szélesítették 1945 nyarán és a későbbiekben is. Az élet megindultával a kezdetben kevés munkáslétszámmal dolgozó üzemek is mind több és több ember alkalmaztak. 1945. december végén Székesfehérváron már 3400 fő dolgozott gyárakban, üzemek­ben, kisipari műhelyekben. Ebből 1850 fő körüli volt gyári munkás: (A MÁV műhely 790, a Városi Közművek 270, a Könnyűfémmű 250, a Vadásztölténygyár 170, a Weisz és Tull Bőrgyár 150, Kar­dos-féle Gépgyár 50, Felmayer Textilgyár 30, Bory-Gépüzem 20, Olajütő 20, Szilassy Konzervgyár 20, Vondra-féle Bőrgyár 10, Alba Bőrgyár 10 főt foglalkoztatott.) A kisipari üzemek közül, ame­lyekben 6—10 munkást foglalkoztattak ekkor, jelentősebbek: Horváth gépüzem 10, Lepárth malom 10, Fehérvári Hírek nyomda 10, Márton asztalosüzem 10, Baranyai asztalosüzem 10 fővel. Az 5 munkásnál kevesebbet foglalkoztató műhelyekben Székesfehérváron 120 fa-, 80 bőripari, 40 egészségügyi, 30 élelmezés-, 500 építőipari 50 fodrász, 30 nyomdász, 60 ruházati, 40 textilipari, 500 fa- és fém­ipari munkás volt. A szakszervezeti taglétszám emelkedését részben az üzemek munkáslétszámának a bővítése tette lehetővé. A Városi Szakmaközi Bizottság szerint azonban a tagság zöme a hagyományt követi és 1958 fő a Szociáldemokrata Párt tagja. Az MKP-nak 348, a Parasztpártnak 1170, a Polgári Demokrata Pártnak 17, a Kis­gazdapártnak 359 tagja volt a szakszervezetben Székesfehérváron. Pártonkívülinek pedig 2284 fő vallotta magát. Legnagyobb létszámú a vasutas szakszervezet volt (2514). A földmunkások szakszervezetének taglétszáma ekkor 1204 fő. Nyilvánvaló, hogy a parasztpárti tagság belőlük tevődött össze. A vasutasok 1072-en, az építők 596-an, a pedagógusok 280-an és a bőripari munkások szakszervezete 240 főből állott. Néhány hónap múltán a városi Szakmaközi Bizottság a párt megoszlásban azt jelentette, hogy Székesfehérváron 9142 szer­vezett dolgozó van, akik közül kommunistának 1123, szociáldemokra­tának 3352, parasztpártinak 413, kisgazdapártinak 223, polgári demokrata pártinak 9, és pártonkívülinek 4022 fő vallotta magát. 69 A szakszervezetek a politikai kibontakozás munkájában résztvettek. A községekben, a járásokban, a megyénél éppúgy ott találjuk a szakszervezeti küldötteket, mint a politikai pártokét. Ezért volt

Next

/
Thumbnails
Contents