A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

Beleszóltak a helyi szociáldemokrata pártok a politikai életbe, a gazdasági újjászervezésbe is. Mányon augusztus 26-ára annyira megerősödött szervezettel rendelkezett, hogy a községben létező valamennyi feladat ellátására létrehozott szervbe delegátust küldtek. (Nemzeti Bizottság, Termelési Bizottság, Földigénylő Bizottság, Képviselőtestület és Közellátási Bizottság.) A párt politikai súlya azonos a Kommunista Pártéval, a székesfehérvári és Fejér megyei népi szervekben, a közigazgatás legfelsőbb fórumában, a törvényhatósági bizottságokban is. A képviselőik az alapvető kérdésekben együtt szavaznak az MKP-val, de a részletkérdések területén már viták merültek fel a két munkáspárt képviselői között is. A községi SzDP szervezetek főleg kispolgári bázisra támaszkodtak. Éppen ezért az MKP és SzDP falusi szervezeteinek együttműködése rendkívül nehéz volt. Az együttműködésért a KP vezetőinek gyakran szinte vért kellett izzadni, hiszen az SzDP egyes igen fontos kérdések megítélése során ingadozott, sőt a szükséges lépések megtételekor ellenzéki pártként viselkedett. A Független Kisgazdapárt a földművestársadalom körében 1945 tavaszán népszerű volt. Valamennyi községben létrehozták a pártot, sőt voltak egyes falvak, ahol sokáig csak Kisgazdapárt létezett (pl. Nagyveleg). Adonyban már április 6-án egy öttagú választmány szervezte a pártot, Bodajkon május 6-án 4 tagú választmány jött létre. Ugyanezen a napon Igaron hasonló létszámú ideiglenes tisztikart választott az egybegyűlt lakosság. Az utóbbiak párthelyisége a Bodoki-féle vendéglőben volt, ahol hetente egy alkalommal pártvezetőségi értekezletet tartottak. A kisgazdapárt a község nagygazdáit, régi közép- és kisparasztjait egyaránt tömörítette, de ide csatlakoztak azok az újgazdák is, akik földjük védelmét — megtévesztve a jobboldali propagandától — ettől a párttól várták. A Kisgazdapárt egykori ellenzéki képviselői most megjelentek a megye választókerületeiben, és legtöbb helyen ők hozták létre a pártszervezeteket. A sárbogárdi járásban például Füredi Jenő alakította meg sok községben a pártot, aki a Kisgazdapárt országos választmányának volt tagja. Sikerült a Kisgazdapártnak a falusi értelmiség nagyrészét is megnyernie. Bodajkon például Vajk Gyula plébános lett a párt elnöke, és ennek révén bekerült a Nemzeti Bizottságba is. A megyének egyetlen járásban sem volt oly erős a Kisgazdapárt, mint a sárbogárdiban. Ennek oka nemcsak abban van, hogy a vidék mezőgazdasági jellegű és lakói elég jómódú parasztok, akik a párt programja mögött komoly lehetőséget láttak gazdasági és társadalmi érvényesülésük tekintetében, hanem közrejátszott ebben a tradíció is. 1945 előtt a sárbogárdi választókerületben az országgyűlési választások során mindannyiszor komoly szavazatmennyiséget tudtak összeszedni az ekkor ellenzékinek számító kisgazdapárti jelöltek. Noha a kormánypárt jelöltjeit a mandátumtól nem üthették el — különösen Jurcsek Béla fellépése óta —, de veszélyeztették politikai pozícióit. (Ez csak 1939-ben, a nyilaskeresztes párt fellépésével tört meg.) Most, 1945 tavaszán a párt e nemes politikai törekvések folytatója még, de néhány hónap múltán itt is kiderült, hogy vezetői a párt politikáját a kizárólagos hatalom megszerzésére kívánták felhasz-