A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

nálni. A Kisgazdapárt a felszabadulás után képtelen volt új programot kidolgozni. Régi programja az új helyzetben elavult lett. A Kisgazdapárt a megye földműves társadalmának kizárólagos politikai képviselőjeként lépett fel, és támadta a többi pártot, ha azok a falusi lakosság érdekében cselekedtek. Az 1945 áprilisi pártalakulások, a népi szervek létrehozása igen gyorsan történt. Mint korábban jeleztük, a pártoknak taglétszámaik arányában kellett volna képviselőiket a helyi néphatalmi és közigazgatási szervekbe küldeni. Ezt az arányszámot azonban nem lehetett betartani azért sem, mert a pártok szervezeti kiépítése nem történt meg a néphatalmi szervek létrehozásával egyidőben. A gyakorlat azt mutatta, hogy ha egy párt létrejött, — akár 5—8 taggal is, — az a helyi bizottságokba annyi képviselőt küldött, mint az a párt, amelyiknek 80—100 tagja volt. A Kisgazdapárt, bár alapvető kérdésekben (földreform, közellátás, újjáépítés, fasizmus felszámolása, stb.) 1945 tavaszán egyetértett a munkáspártokkal, hamarosan a képviseleti arányt kezdte felvetni. A sárbogárdi járási szervezet például a nemzeti bizottságok összetételét kifogásolta. Szerinte csak a Kisgazdapárt rendelkezik olyan megbízható tagnyilvántartással, amely alapján igazolható az egyes községekben működő pártok létszáma: a szociáldemokraták, a kommunisták, a parasztpártiak tagnyilvántartásai pedig nem hitelesek, jórészt bemondás alapján tartották nyilván ezeket a nemzeti bizottságok. A Kisgazdapárt érdekeivel ellentétesnek találta azt a módot, miszerint az általa képviselt tömegek helyett nem maga hozhatja meg a politikai döntéseket, és azokat meg kell osztani a munkáspártokkal. A járási szervezet vezetősége kifejtette, hogy a pártközi béke megóvása érdekében, nem élezték ki eddig ezt a kérdést, de néhány községben, már április, május hónapokban a kisgazdapárti küldöttek kivonultak a nemzeti bizottsági ülésekről. Természetes, hogy eltávozásuk az ügyek érdemi tárgyalását és a döntéseket nem akadályozta meg, sőt könnyítette, hisz köztudomású, hogy a szociáldemokraták, kommunisták és parasztpártiak azonos állásponton voltak. A Kisgazdapárt ezeket látva, úgy érezte, hogy a hivatalos szervek negligálásával csak saját érdekei ellen cselekszik. Ezért felvetették, hogy a népi szervekben a képviseletet a pártok tagjainak arányszáma szerint osszák el. Ebben az esetben a Kisgazdapártnak a falu népi szerveiben biztosított lett volna a teljes fölénye. A munkáspártok azonban ezt nem engedhették meg. Ők amellett kardoskodtak, hogy a képviseletet a pártok száma arányában határozzák meg. A kérdés mögött az ország politikai fejlődésének jövője állott. A Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párttal együtt elutasította a következetes népi demokratikus átalakulást, míg a munkáspártok és az NPP ezt a gondolatot képviselték. Természetesen kitapintható a kommunisták részéről a Kisgazdapárt irányában is egy mindenáron való elutasítás. Ez nem volt politikai balfogás, hisz a háborútól oly sokat szenvedett megyében egyelőre más lehetőség nem volt arra, hogy a baloldal megvédje pozícióit. A Kisgazdapártban a falusi demokratikus elemek erős súlyt képviseltek. Különösen a párt volt földmunkás irányzata tömörítette most az új gazdákat, a volt törpe-