A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

23, Szociáldemokrata Párt 12, Polgári Demokrata Párt 1 %-ot képviselt. Szakszervezeti tagnak 20 % vallotta magát.

61 Lassan szerveződött és igen kevés tagot tudott szerezni Székesfehérváron és Fejér megye falvaiban a Polgári Demokrata Párt vezetősége. Ennek okát elsősorban abban találni, hogy ennek a pártnak 1945 előtt Fejér megyében nem voltak kiépült szervezetei, így nem hagyományozódhattak át a felszabadulás utáni időkre annak tartalmi és szervezeti keretei sem. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a párt vezérének, Rassay Károlynak voltak követői 1945 előtt. Ezek azonban igen kevesen voltak, és politikailag eléggé kompromittálták magukat vagy a rendszer kompromittálta őket. Itt Cserti Józsefre, a lovasberényi választókerület egykori nemzetgyűlési képviselőjére gondolunk, azután Nagy Lajosra, a gyúrói evangélikus lelkészre, aki a szélsőjobboldalra csúszott át a II. világháború alatt. Másokat a kormánypárt szerzett meg magának. Ezeket aztán meg is tévesztették az 1930-as évek végén egyre többet hangoztatott „szociális reformok" és a népiség hamis politikáját folytató demagóg szónoklatok. 1945 tavaszán a Magyar Függetlenségi Front programja alapján igazában véve kibontakozhatott volna a párt demokratikus tevékenysége. Ekkorra azonban már korrumpálódott a párt és a polgári rendszerhez ragaszkodók politikai csoportjává süllyedt. Az egykori lelkes rassaystát, Cserti Józsefet például már meg sem kérdezték, hogy részt kíván-e venni Lovasberény politikai életében. Hasonló volt a helyzet a székesfehérvári polgári radikális értelmiségnél is.. - Ezek- tettek kísérletet a polgári demokratákhoz való csatlakozásra. Amikor azonban a szervezet kibővítésének lehetősége elérkezett, éppen a kezdeményezők határozatlansága folytán vált tárgytalanná. így nem lettek polgári demokrata pártvezetők azok a székesfehérvári intellektuellek, akik pedig 1918 decemberét, annak szép és nemes tradícióival együtt továbbvihették volna. Így 1945 tavaszán e párt kereteit főképpen a városi és a megyei burzsoázia, — a középrétegek, a gazdag parasztság, gyárosok, középbirtokosok — töltötték meg. Ezek érdekeinek védelmére és képviseletére ez a párt alkalmas is volt. 1945 tavaszán, amikor a kérdés ugyan még nem vetődött fel élesen, — hogy proletárdiktatúra vagy polgári demokrácia irányában fejlődik-e az ország — akkor a Polgári Demokratikus Párt világosan megmondja, hogy a magántulajdon védelme és a polgári köztársaság kiépítésének talaján áll. Á Polgári Demokrata Párt sárbogárdi járási szervezetének megalakulása alkalmával a szónok a legelsők között sietett kijelenteni, hogy a polgári demokraták a polgári gondolat mellett állnak, és programjukat a magátulajdon szent és sérthetetlen elvei alapján építették fel. A Polgári Demokrata Párt 1945 tavaszán olyan összetételű társadalmi bázist kapott Fejér megyében, amilyen neki a felszabadulás előtt sohasem volt. Az is igaz, hogy a párt ekkor teljesen jobboldali elemeket tömörített, mégpedig olyanokat, akik ebben a pártban látták azt a politikai erőt, amely vagyonukat megmentheti. A párt sárbogárdi járási szervezetének tisztikara híven tükrözte a polgári gondolat képviseletét. Az úri birtokosok mellett jómódú