A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

ségében több mint három hónapig tartott. 1945. január 22-én az orosz katonai városparancsnok, Agajev őrnagy rendelkezésére Bicske községet az egész lakosságnak 2 óra alatt el kellett hagynia. Az orosz katonai parancsnok szerint félő volt, hogy a németek visszanyomulnak, s Bicskén súlyos utcai harcokra kerül sor. — A lakosok egy bátyúval a hátukon a községet hajnalban egy kis élelemmel és kevés ruhával elhagyták, és Etyekre, majd onnan Bia-Torbágyra és Sóskútra menekültek. Csak 1945. március 30-án tértek vissza Bicskére. — A község piszkos volt; szeméttel és lövedékekkel volt tele. Nagyon sok volt az állati és emberi hulla. Iszonyú munkát adott a község lakóinak a község rendbehozása, a hullák, az emberi tetemek eltakarítása. Az épületek egyrésze is romban volt, míg a többi része kisebb-nagyobb hibákkal, sérülésekkel volt tele. Olyan épület nem volt a községben, amely ne rongálódott volna meg a szakadatlanul tomboló 3 hónapos „égszakadás" következtében. Egyetlen ló, egyetlen tehén, egyetlen baromfi, egyetlen sertés sem maradt a községben. Mindenki szegény volt; iparos, kereskedő, paraszt és jegyző. — Senkinek sem volt még betevő falatja sem. A csodával határos, hogy a község egyáltalán képes volt kilábolni ebből a majdnem gyógyíthatatlan bajából, szegénységből, nyomorúságából. Az emberek először közönyösen nézték a szörnyű pusztulást. Érzéktelenek voltak az élet iránt, mert látták életük munkájának teljes és tökéletes elpusztulását. Hogy a lakosság mégis elkezdte szinte reménytelennek látszó építő munkáját, abban nagy része van a bicskei Kommunista Pártnak, amely párt minden szervezési munkát maga mögött hagyva, dolgozott a köz érdekében, és hívta fel a község lakóit a munkára. — Megalakult a Nemzeti Bizottság. Tevékenysége tele volt reménynyel, hivatásérzettel, építeni akarással. — Azután a Földigénylő Bizottság, a Termelési Bizottság mutattak példát, hogyan kell kevesebb hozzáértéssel, de igaz magyar akarattal csodát művelni. Az elöljáróság épülete teljesen használhatatlanná vált. A hivatalt először egy utcasarkon, később pedig egy magánház üres, hideg szobájában indították meg. Reggel 6 órától este 10-ig szakadatlanul a felek rendelkezésére állottak. — Irodai bútor, írószer, papír nem maradt. A bicskei nép rongyos ruhában, rossz cipőben járta az országot és megmaradt ócska vackaikat cserélték el állatokért ,élelemért. — Soha nem látott összetartás volt a szegénységben, iparos, paraszt és értelmiség között. A malmokat, üzemeket renbehozták, a roncsokból az MKP szervezete 2 teherautót rakatott össze munkásaival. Élelmet, bort, vetőmagot szereztek a község lakóinak. Az orosz katonai parancsnok egy vagon kenyérnek valót, búzát adott át a községnek, s ezzel az éhhaláltól sikerült megmenteni a község lakosságát.

44 A Bicskéhez közeleső Mányon még nagyobb mérvű a pusztulás. Ebből a lakosság saját erejéből nem is tudott kilábolni. 1945. május 29-én kelt községi jelentés így jellemzi a község helyzetét:

45 ,,A hadműveletek során teljesen tönkrement Mány község elöljárósága azzal a kéréssel fordulunk Miniszter Űrhöz, hogy községünk lakosságát végtelen elesettségében, talpraállításában megsegíteni méltóztassék; igavonóállat-, szarvasmarha- és baromfiállománybeszerzés, lerom-