A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

bolt házainak helyreállítása céljából ablaküveget-, cserép-, tégla- és faanyagbeszerzés terén, ezekhez anyagi segély nyújtásával is. Kérésünket azzal indokoljuk, hogy — orosz katonatisztek elbeszélése szerint is —, az egész országban nincsen ennyire tönkretett község. Úgyhogy érdemleges megsegítés nélkül a reménytelen pusztulás elé kell néznünk, ezt pedig nem nézheti tétlenül az ország magyar népe. De nem is lenne igazságos, hogy a háború legnagyobb szörnyűségeit elszenvedett község népe magára hagyatva viselje a háború legsúlyosabb csapásait, míg az alig vagy kevésbé sújtott vidékek népe minden nagyobb nehézség nélkül kezdheti meg új életét. Községünk december 23-tól március 22-ig, tehát 3 hónapig volt hadszíntér. Többször gazdát cserélt, súlyos harcok közepette. Az arcvonal állandóan a község szegélyén, félkörbe húzódott. Épületeink, főleg a német légibombák és tüzérség rombolása folytán teljesen tönkrementek. Nem maradt egy ép szoba, tető vagy ablaküveg községünkben, amikor a harcok után visszatértünk. Ugyanis február 9-én kiürítési rendelkezés folytán egy óra alatt el kellett hagynunk falunkat. — Mindenünk odaveszett: ruházatunk, ingóságaink, háztartási felszereléseink, élelmiszerkészleteink, állat- és baromfiállományunk. Pedig volt 1100 db szarvasmarhánk, 380 db lovunk, több mint 2000 sertésünk, 1100 db birkánk és megszámlálhatatlan mennyiségű baromfiállományunk a hadműveletek megkezdése előtt. A harcok alatt elpusztult polgári lakosságunk száma 100 főt meghaladja. — Elbeszélhetetlen az a szörnyű szenvedés, amit az egészségtelen pincékben a harcolók fegyvereitől, fosztogatások és erőszakoskodások folytán végig kellett élnünk. Népünk egészségileg is tönkre ment. Egyébként életerős férfiak állandó kifáradásról panaszkodnak, ami az élelmiszerek hiányának is következménye lehet. Húst, cukorral élelmiszert hónapok óta nem ettünk. A halandóság a hadműveletek után is igen nagy. Orvosunk katonának bevonult, családja is vele ment, életjelt nem adott magáról. Az egészségügyi védőnői állásunk szintén megüresedett, így a közegészségügyi ellátásunk is csődbe került. Határunk nagyrésze el van aknásítva, jórészben rejtett aknákkal. Mintegy 5—6000 db-ot már felszedtek hazatért katonák, de még csaknem annyi nincsen hatástalanítva. Ezért a határ jelentékeny részét ez okból sem lehet megművelni. Az aknarobbanások már ez ideig is 14—15 halálos áldozatot követeltek. Bár az aknamentesítést többízben kértük, eddig érdemleges intézkedés nem történt. Igavonóállatok híján és aknamezők miatt határunkból mintegy 2000 kat. hold bevetetlen maradt. A község 7 traktora is teljesen tönkrement, s csak a legutóbbi időben tudtunk 2 db-ot megjavíttatni. Hogy legalább az őszi vetésekre előkészíthessük a földeket, kérjük elrendelni, hogy a szomszédos, kevésbé sújtott, s részben volksbundos, Pest-, Komárom-, Esztergom- és Fejér megyei: Zsámbék, Tök, Perbál, Budajenő, Telki, Piliscsaba, Pilis vörösvár, Páty, Bia, Gyermely, Tarján, Héreg, Baj na, Nagysáp, Máriahalom és Etyek, Vértesboglár községekből egy-egy hétre 10—15 igásfogatot bocsássanak rendelkezésre. Ezen községek igavonó állatállománya hadmű-