A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

A szociáldemokraták részéről Jámbor Zsigmondot, a Kisgazdapártból pedig Ketskés Eleket ajánlották.

19 E két személyt egyszerűen kijelölték, hogy e pártokat képviseljék. A front 1945. januárjában nem akart távolodni. A németek csakhamar rendszeresen lőtték a várost. A sütőüzemek dolgozói életük állandó veszélyeztetésével igyekeztek a város népét kenyérrel ellátni. Csodálatra méltó volt a villanytelep dolgozóinak a helytállása is. Villanyvilágítása még a legnagyobb harcok idején is volt a városnak. Mikor elfogyott a telep szénkészlete, a városparancsnokság támogatásával a Bauxitgyárból és a Felmayerból hoztak szenet. Ugyanezt kell mondani a kórház munkájáról is, bár állandóan költözködnie kellett. A Seregélyesi útról a cisztercita gimnáziumba, majd innen a Széchenyi utcai internátusba. Nagy nehézséget okozott az orvoshiány, akik közül sokan katonai behívóval voltak kénytelenek a város elhagyni, a helyükön maradtak annál áldozatosabb munkát végeztek. A város népe hősiesen viselkedett. Részt vett a repülőterek helyreállítási munkáiban, hullák, állati tetemek eltakarításában, bár élete állandóan veszélyben forgott. Székesfehérvár december 23-i felszabadulása után a front egy időre megmerevedett; bár a szovjet csapatok a Vértes hegységben jelentős területeket nyertek, sőt Észak-nyugati irányban előretörve, áthaladtak a Móri árkon is, és Iszkaszentgyörgy községet 3 km-nyire megközelítették. Onnan csak a január második felében megindult német ellentámadás során vonultak vissza. A megyeszékhely szovjet kézre kerülése után a németek a Móri árok egész hosszába erős egységeket vezényeltek, míg a szovjet csapatok a Vértes-hegység láncolataiba ásták be magukat. Itt a községek a frontvonalban állottak vagy ahhoz igen közel kerültek. Gántra például december 24-én érkeztek a szovjet csapatok, s a bánya épületeiben téli szállást rendeztek be. Kórházat, lakóházakat és istállókat rendeztek be a telep épületeiben. A bányászok a kórháznál, a lovak gondozásában segítettek a katonáknak. 1945. január 15-én a polgári lakosságot a gánti bányatelepről Vál és Gánt falvakba telepítették, csupán 7 család maradt ott, akik a villanytelep, a vízmű, a közfürdő üzemeltetésénél segédkeztek.

20 1945. január 22-én a bicskeieket és a mányiakat telepítették Etyekre, Sóskútra a szovjet hatóságok, majd a zámolyiakat Lovasberénybe, de hasonló telepítésekre került sor a megye déli részén fekvő falvakban is. Például az alsószentivániakat a Tolna megyei Nemeskérre, a szolgaegyháziakat Perkátára vonták hátrább. A lakosságot mind a két fél részéről kitelepítették a veszélyes zónákból a mögöttes területeken lévő falukba, ahonnan csak március 22. után, de főképpen április 1 és 15 között térhettek vissza.

21 2. A háború pusztításai Az adonyi járásban több személy élt 1945. tavaszán, mint 1944. őszén. A többletet azok a menekültek adták, akik az ország keleti részeibe igyekeztek, de ezidőben még ott tartózkodtak. Az 55 061gyel szemben 55 622 főt találtak az összeírok az adonyi járás falvai-