A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

jószágkormányzó még ekkor sem gondoltak arra, hogy az uradalom számukra elveszik. Mégis, az a törekvés, hogy az uradalom vagyonát megmentsék, igen hasznos cselekedet volt. Egyrészt azért, mert a hadműveletek során nagylétszámú csapatok szervezett ellátására nyújtottak vele módot, másrészt azért, mert így a gazdaságok annyi tartalékkal rendelkeztek, hogy a földosztás során, 1945 áprilisában lehetett anyagi javakat is juttatni a cselédeknek.

4 A Sió balpartján levő községek, puszták december 6-ig felszabadultak. Lajoskomáromban pedig már december 5-én szovjet csapatok tartózkodtak. Ezután 45 napon keresztül ott is maradtak. A harcok során Lajoskomáromban 11 polgári személy vesztette életét. A község felszabadulása után egy héttel az élet megindulásának a normális jelei már megmutatkoztak. A felszabadult községek lakói felkeresték egymást. Megalakult a polgárőrség is, tagjait először vörös, majd nemzetiszínű karszalaggal látták el. Kezdetben a polgárőrség szovjet katonákból állott. Ezeknek a feladata volt a katonai rendészeti teendők ellátása. Később a front távolodásával a katonákat helyi emberek váltották fel.

6 A szovjet csapatok a községben tárolt gabonából és állatállományból kizárólag annyit vettek igénybe, amennyi a helyben állomásozó csapatok ellátására szükséges volt. így a front gyors távolodása következtében ezekben nagyobb veszteség nem is volt.

6 Hasonló volt a helyzet Enyingen is, ahol az összes élelmiszerraktárak, a szövetkezet és a Futura raktárai a harcok után is érintetlenek maradtak. A lakosságot itt is közmunkák végzésére vették Igénybe. Pl. Szabadi határában tábori repülőteret létesítettek. Mivel a terület a Sióparton volt, az ingoványos és bozótos részt meg kellett tisztítani, majd sóderrel és homokkal tömítették, gyeptéglákból védőműveket létesítettek. Ugyancsak magyar mérnökök és szakmunkások dolgoztak a Sióhíd helyreállításánál is, melyet a németek felrobbantottak. Egy jelentés megjegyzi, hogy ez alkalommal a szovjet katonák az építőket dicsérték, mert a hidat gyorsan és szakszerűen építették fel.

7 A front elvonulása után a katonai hatóság nyomban felvette a kapcsolatot a helyi hivatalos személyekkel, községi bírókkal, jegyzőkkel és más hivatalnokokkal. A közigazgatás életrehívását egyik első feladatuknak tekintették a katonai parancsnokságok, hiszen több ok miatt szükség volt a katonaság és a lakosság közötti viszony normalizálására. A normalizálódás a helyi közigazgatási szervek munkábaállításával meg is kezdődött. A községekből a vezetőjegyzőlf általában eltávoztak, de szinte kivétel nélkül a lakossággal maradt a bíró. Ezeket „sztaroszta" néven emlegetik a korai források. A sztaroszta gondoskodott a községi ügyek intézéséről. Általában — ha a jegyző elmenekült — egy korábban is a községházán dolgozó személyt bíztak meg a vezetőjegyzői teendők ellátásával. Tudni kell, hogy 1944 decemberében és 1945 január és február hónapokban nem működik még semmiféle politikai szerv; nincsenek pártok, sem Nemzeti Bizottság. De nincsenek e helyi közigazgatási szerveknek felettes hatóságai sem, nincs járási főszolgabíró, nincs vár-