A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)
szerezni. A szovjet katonai jelenlét ezeket megakadályozta, s így történhetett meg, hogy a legnagyobb katonai felvonulások idején az uradalom gazdaságai nem pusztultak el teljesen. Amennyiben katonai alakulatok terményt vagy élőállatokat szállítottak el, arról elismervényt adtak. Ezekről az esetekről jórészt az uradalom központjában, Előszálláson előre is tudtak; legtöbb esetben Hagyó Kovács Gyula jószágkormányzó és Voronyin kapitány megállapodása alapján történtek az igénybevételek. Amennyiben előfordult, hogy az egyes gazdaságoktél az uradalom központja tudta nélkül vettek igénybe élelmiszerkészleteket, akkor azt a helyi altiszt jelentette. Ez esetben például felírták a teherautó rendszámát és jelezték azt is, hogy az autók, vagy a lovaskocsik melyik irányban távoztak. Az uradalmi tisztek és a cselédek csaknem minden esetben megállapították, hogy egy-egy autó vagy lovaskocsi Baracsról, Dunaföldvárról, vagy Adonyból jött-e? Egyik alkalommal meg is jegyzik, hogy a legtöbb kocsi Baracsról érkezik Ménesmajorba, amely az uradalom egyik leggazdagabb egysége volt. A kórházak igényelték az uradalom hal termését is. A kelement gazdaság nagy halastavából a vizet 1945. január 12-én az ottani altiszt meg is eresztette. Korábban naponta több csoport követelte a halastó vizének leeresztését, de azzal bocsájtották el őket, hogy a halállományra hadikórházaknak van szükségük. Zalay Kálmán gazdatiszt 16-án jelentette a jószágkormányzónak, hogy a nagy tóból még mindig nem folyt le a víz, így 20. előtt ott halászni nem lehet. A kelemenhalomi kis halastavakban azonban megkezdték a halászatot, de az egyelőre igen kevés eredménnyel járt. A róbertoölgyi gazdatisztnek január 12-én Előszállásról olyan értelmű utasítást adtak, hogy naponta 200 liter tejet szállítson be Előszállásra. Ebből 100 liter tejet a kastély és személyzete kapjon. A fennmaradó tejmennyiséget pedig Nagykarácsonyba vitesse, ahol vajat és sajtot készítsenek belőle. Persze a jószágkormányzó jói tudta, hogy a tejet elszállítani igen körülményes: mégis utasította a gazdatisztet, hogy úgy cselekedjék. A jószágkormányzó egyébként ebben az időben is járta az uradalom kerületeit; éppen olyan keményen dorgált, mint 1944. december 3. előtt. A cselédek gondozták az állatokat, a terményraktárakban dolgoztak, vagy éppen a tavaszi munkákra készítették elő és javították a gazdasági felszerelést. A jószágkormányzó erélyessége mögött természetesen ott állott Voronyin kapitány, a kerületekben a gazdatisztek mellett pedig az altisztek, akiknek ebben az esetben éppen az volt a céljuk, hogy a gazdag uradalmat ne engedjék elprédálni. Amíg Voronyin és a többi altiszt az uradalomban tartózkodtak, annak vagyonában csak annyi hiány keletkezett, amennyi a csapatok élelmezésére szükséges volt. A rongálástól pedig az uradalom megmenekült. Január 15-én egy kozák altiszt járt Róbertvölgyben és Kelemenhalomban, aki azt állította, hogy még ezer lovat helyeznek el a két gazdaságban. A kerületi tisztek ezen szörnyülködtek, mivel — véleményük szerint — ez a lóállomány feleszi nemcsak a kerület, hanem a fél uradalom takarmánykészletét is. 3 Az uradalmi tisztek és a
