A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben

politikát. — A látszólag „közös" állásponton belül a másik lényeges különbség, hogy Hóman szembehelyezkedett ugyan bizonyos alapvető kérdésekben a Kállay-kormány politikájával, de mégis az uralkodó osztály hasonló érdekeltségű, habitusú szárnyához tartozott. Amíg a nemzetiszocialisták politikája március 19. után azért is léphetett fel radikális változtatások igényével, mert korábbi elkötelezettsége — ellenzéki volta következtében is — minimális volt, addig, hacsak a székesfehérvári politika hómani irányzatánál maradunk: ez utóbbiaknál rengeteg szál vezetett át a mindennapi politikában március 19. előttről az utána következő hónapokhoz. Sőt, amint éppen a székesfehérvári példa mutatja, a radikális hatalomátcsoportosításra törekvő nemzetiszocialisták egyes esetekben épp a volt uralkodó párt — korábban talán egyetértő — szárnyával találták magukat szembe. S itt már alapvető érdek-, illetve hatalmi ellentétek adódtak. Ezért fejeződik be Toldy levele — a hét oldalnyi kibúvókeresés után — egy rá jellemző „kemény hangú" váratlan fordulattal: „Szíves leveled egész tartalmát és megírásának indítékait összefogva áttekintvén vitathatatlanul azt kell éreznem, hogy úgy állítottad be Kegyelmes Uram a velem közlendőket, mintha itteni párthíveid képviselnék kormányunkat. . . Én pedig — a főispán — kormányellenes működést fejtenék ki." A leghatározottabban tiltakozni kell — írja — az ilyen kérdéskezelés miatt. „Itt a Kormány, a végrehajtó hatalom akaratát csakis én és senki más nem képviseli." Mint „kötelességtudó katona" teljesíteni fogja, amivel megbízták. S hiába akart udvariaskodni levele végén — „Kedves Bálint Bátyám! engedd, hogy így mondjam . . .", megszólítással —, a mondat másik feléből szinte fenyegetés érződik ki: „tény arni tény: szinte a törvényhozói szabadság határait döngeti nyíltságod."

85 Az ellentétek természetesen egy mérsékelt, s egy radikálisabban jobboldali politikus levélváltásában csak részben jöhetnek napvilágra. Elég azonban talán a már ismertetett március 19. utáni politikai álláspontokra utalni, hogy magyarázatot kapjunk az ellentétek mélyebb gyökereire. Mind a Hóman-párt álláspontja, mind a Toldy-féle vezetés március 19. utáni működése megmutatta, milyen — a levelezésben jelentkezőnél sokkal szélesebb — szakadék tátongott Székesfehérvárott a régi és az új politikai vezetés között. A régi jobboldali vezetésben sajátosan összefonódtak a magyar vidéki uralkodó rétegek; a vezető városi hivatalnok, a megyei főszolgabíró, a klérus vezető emberei, s a gazdag polgárság együttesen ül a hatalomban. Ekkor az új politikai fordulat a felszínre dob egy olyan, eddig társadalmilag, politikailag visszaszorított radikális jobboldali elemet, amely a maga érdekeit akarja képviselve látni a politikai vezetésben. Az ellentétek tehát Hóman Bálint Toldy elleni fellépésében már csak tetőződnek; levélváltásukban csak részben, a jobboldali politikán belüli kérdésekben kerültek terítékre, megfogalmazásra. Ezek 1944 nyarán azt jelzik: a megszállás óta foly« tátott politika odavezetett, hogy már e pontokon is érdekellentétek, s ennek következtében világosan kirajzolódó politikai ellentétek vannak az uralkodó osztályok e csoportjai között.