A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben

gondolatokkal, hanem az erkölcsi emelkedettség minden harcot vállaló, nyílt szembenézésével." Ö tehát világosan vallotta álláspontját, és — mondja, — mindig hitte, hogy Hóman egyetért vele... Ennek a taktikai fogásnak a szellemében íródik a levél nagyobb része: a Hóman által felhozott aggályok megválaszolása. Letagadja, hogy Hóman híveinek tervszerű visszaszorítása folyik Székesfehérvárott. Hogy nem érintkezik velük, az annak tulajdonítható, hogy „közérdekű ügyeket csak a hivatalos városvezetőkkel" beszél meg. A Hóman-hivek mellőzéséről mondottak már azért sem igazak, mondja, mert Kerekest épp a képviselő javaslatára nevezték ki polgármesternek. A Naplót azért a bizonyos apróhirdetésért tiltatta be, s nem érti Hómant, hogy miként pártolhat egy, a régi rendszer által pénzelt lapot. Mint mondja, megdöbbenéssel hallja „most először a Te leveledből Kegyelmes Uram, hogy azt a lapot Magadénak, pártod lapjának tekintetted." A Nemzeti Szocialista Pártot nem ő alapította, „de viszont azt se méltóztass feltételezni rólam, hogy egy nemzetiszocialista pártszervezet megalakításának útját álltam volna!" Toldy tehát igyekszik letagadni azt, hogy ő, mint főispán beleavatkozik a pártok politikájába: ugyanakkor minden gondolatával bizonyítja, le is írja, hogy mennyire a nemzetiszocialista célok megvalósításáért tevékenykedik. Ezt természetesen úgy igyekszik feltüntetni — s ez is mutatja Toldy politikai rövidlátását, t. i. hogy nem ismerte fel a tényleges erőviszonyokat — mint az egyedüli átfogó, nemzeti -álláspontot! -Mintha a legtermészetesebb lenne, hogy az a bizonyos „nemzeti egység", melyről annyit beszéltek a korabeli politikában, nemzetiszocialista alapon jöjjön létre. Mivel az ő gondolkodása szerint március 19-ével teljesen új világ kezdődött Magyarországon, s ez a rendszer a régivel szemben jött létre, annak bűnösségét kellett szerinte kiigazítania. Mindenki, aki kifogást emel „az új politikával" szemben, a régi rendszer hívének minősül. Az ő szemében ez volt az a bélyeg, mellyel ellenségeit „lehetetlenné" teheti. Ezért olvashatjuk levelében minden alkalommal, amikor mentegetni akarja magát Hóman vádjától, hogy ő mind a „Fejér megyei Naplót", mind a személyi ügyeket azért intézte, vagy engedte így intézni, mert ott a „régi rendszer" hiveit fedezte fel. S jön ezután a jogász-csendőr ravaszkodása; „tudom és látom, hogy itt is mindenki tudja, hogy Te sem voltál annak a bizonyos „régi rendszernek" a híve." (Kiemelés eredetiben). S ez, a régi rendszerhez való viszonyulás az a másik pont, amely noha közös érintkezési felületeket is képezett, de amelyben mégis ellentétek keletkeztek a MÉP ismert jobboldali politikusa és a nemzetiszocialista főispán között. Két vonatkozásban is. — Mert igaz, hogy Hóman s a MÉP megszállás előtti jobbszárnya ellenezte Kállay politikáját, mint ahogy az imrédysták, a nemzetiszocialisták is állandóan felléptek ellene. De amíg Hóman a változtatást külső erők segítségével nem tartotta helyesnek, s a német megszállás ellen foglalt állást, addig Toldy, s a nemzetiszocialisták minden eszközzel, minden körülmények között igenelték a német