A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben

tika keretében — a régi MÉP jobboldal és a hatalomra törő Nemzeti Szocialista Párt nézetei. Az egyik fő „elvi kérdés" a jobboldaliság megítélése. Mind Hóman, mind Toldy a maga irányzatát tartja a hazai jobboldali politika letéteményesének. Hóman fő vádja Toldy politikájával szemben éppen az, hogy nincsenek tekintettel arra, kinek köszönhető a hazai politikai életben a harmincas évektől a jobbratartó fejlődés. Hivatkozik arra, hogy Székesfehérvárott a Hóman-párt létrejötte óta van következetes jobboldali kormánytámogatás, ennek köszönhető, hogy az ellenzéki pártok visszaszorultak. Az „érdemek" e bizonygatása arra megy ki, hogy hangsúlyozza: a jobboldal Székesfehérvárott csak a Hóman-párt kereteiben létezhet. A létrehívott Magyar Nemzeti Szocialista Párt szervezete csak az új főispán műve. S azzal vádolja Toldyt, hogy elsorvasztja a székesfehérvári hagyományos jobboldalt; ugyanakkor minden kalandor beáramlik a nemzetiszocialistákhoz, hogy ennek révén a hivatalokban előnyt élvezhessenek. Ezzel — folytatódik a korabeli problémákhoz ügyesen igazított érvelés — Toldy meggátolja a jobboldali nemzeti egység kialakulását, „a nemzeti összefogás gondolatával össze nem egyeztethető egyoldalú pártpolitikai szempontok érvényesülnek és társadalombcmlasztó törekvések is szóhoz jutnak." Ebbe a keretbe ágyazza bele Hóman a pártját személyi kérdésekben ért sérelmeket: Csitáry mellőzését („akit tudvalevőleg Kállay belügyminisztere mentett fel, mint Hóman hívét, így nyilvánvalóan „politikailag megbízhatatlan" személyt"), Kaltenecker megfenyegetését stb. Ezért tartja „laporzásnak" a Napló kisajátítását, amely a székesfehérvári jobboldal orgánuma volt eddig. A Hóman-párt kívánsága az, hogy adják vissza nekik a Naplót, a Nemzeti Szocialista Párt indítson saját újságot, de amennyiben ez a korábbi támadó hangot ütné meg a régi vezetéssel szemben, úgy kérni fogják a cenzúra védelmét. Toldy csak néhány nap múlva válaszol Hóman levelére.

81 Láthatóan valóban „megdöbbentette" — ahogy írja is — Hóman határozott fellépése; megérezte: itt nemcsak kisebb-nagyobb személyi kérdésekről, hanem politikája egészével kapcsolatos ellentétekről van szó. Terjedelmes levelében minduntalan több szempont váltogatja egymást: a sértettség, az elvei mellett való kiállás, valamint az a taktikai meggondolás, hogy Hóman nemcsak a városban képvisel nagy erőt, de régi ismeretsége folytán kormányszinten is, ezért nem biztos, hogy hasznos a vele való teljes szakítás. A Hóman által felvetett gondolatmenetet: a jobboldali politika két irányzatának nyílt szembeállítását úgy akarja visszautasítani, hogy tagadja, miszerint erről neki a jelen pillanatig tudomása lett volna. Hivatkozik korábbi — s már említett — beszélgetésükre, melyből ő azt a következtetést vonta le, hogy mindenben egyezik felfogásuk Hómannal. A pártegységet ő kezdettől „nemzetiszocialista szellemű pártpolitikai egység"-ként fogta fel, s mint mondja, ezt világosan megfogalmazta székfoglalójában is. „Nem érhet az a vád, hogy nem öntöttem tiszta bort a pohárba: nem jöttem hátsó