A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

tudták kideríteni, akik a megalakult kommunista pártnak tagjai vagy vezetői voltak.

112 Ez a jelentés jól érzékelteti a lakosság félelmét a németektől, a nyilasoktól, s a háborútól egyaránt. A kegyetlenkedések és üldöztetések okozta rettegést még csak fokozta az a körülmény, hogy a város újból a harcok gyújtópontjába került. Légitámadásokban és aknázásokban alig volt szünet. A németek erőddé akarták kiépíteni Székesfehérvárt, ezért január végén elkezdték a lakosság kitelepítését. Amit 1944. december elején Pintér főispán nem tudott megvalósítani, azt most embertelen módon igyekezett végrehajtani. Autóbuszok, teherautók szállították a fehérváriakat Veszprémbe és a Várpalota körüli falvakba. De ez csak az első állomás volt. Embereivel összeíratta a menekülteket, majd csendőrök kíséretében felrakatta a Németországba induló vonatszerelvényekre. Csak azok menekülhettek meg a kiszállítástól, akik az összeírok elől elbujdostak, vagy minden veszélyt vállalva székesfehérvári lakásukon rejtőzködtek. Az erőszakos kitelepítés és bevonultatás következménye lett, hogy a város lakossága néhány hét alatt 16—20 ezer főre apadt le. A visszamaradt idősebb férfiakat és nőket sem kímélték. Nagy részükkel hadimunkát végeztettek, barrikádokat építtettek. 1945. február, március hónapokban is a nyilas Fejér vármegye Veszprémből tartotta kapcsolatait azokkal a területekkel, amelyek még nem szabadultak fel. Tulajdonképpen a móri főszolgabíró járásának egyrésze tartozott csak fennhatósága alá; de levelezett olyan községekkel is, amelyeket 1945. januárjában és februárjában a németek visszafoglaltak. (A vármegyének ezidőben keletkezett iratanyaga hollétéről tudomásunk nincs. Működését a móri járási főszolgabírónak, valamint az egyes visszafoglalt községekhez küldött levelezésből le tudjuk mérni. Például 1945. február 26-án a 118. számú, március 1-én a 138. és 154. számú iratokat küldték Mórra.) Az alispán március 1-én a lakosságot felszólította, hogy az adófizetéssel ne késlekedjék. A móri járási főszolgabírót pedig kéri, hogy az adóhivatal munkáját szervezze meg. Ez a hivatal ugyanis hónapok óta nem működött. A tisztviselők katonai szolgálatra bevonultak vagy elmenekültek.

113 A községi pénztárak jóformán üresek voltak. Az erődítési munkálatokban résztvevőknek a napszámbérét sem tudták kifizetni. Panaszok érkeztek Veszprémbe emiatt. Az alispán a községekkel tudatja, hogy nála--van pénz, az anyagiakkal szűkölködő községek ellátmányt tőle igényelhetnek.

114 Az összeköttetés azonban Mór és Veszprém között igen körülményes volt. A személyvonatok nem közlekedtek februárban, s csak futár útján tudták a kapcsolatot tartani. Így a móri főszolgabíró, ha információkra volt szüksége, a Komárom megyei alispánhoz fordult. Március 9-én például Barna főszolgabíró Komáromiban érdeklődött a vaj és túró maximális ára felől.

115 A móri járási főszolgabíró március elején úgy intézkedett, minha konszolidált állapotok lettek volna. Március 13-án egy közellátással kapcsolatos utasításban írta, hogy a „zavaros napokban" engedély nélkül sok sertést vágtak a falvakban. Ezektől utólagosan a beszolgáltatandó zsírt a községek vezetői