A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

körül hadszintéri jelleget öltöttek a móri járás községei is. Bodajkon, Iszkaszentgyörgyön, Mohán, Fehérvárcsurgón a katonai beszállásolások állandósultak. A menekülő katonai egységek helyére német és magyar harci alakulatokat telepítettek. A Székesfehérvár—Kisbér közötti vasútvonalon a polgári forgalom megszűnt; kizárólag a katonai szállításokat bonyolították le.

76 Székesfehérvár polgári lakosságának is hat hónapig kellett a város határában dolgoznia. Az erődítési közmunkák főleg a Seregélyes és Székesfehérvár közötti terepszakaszra estek. December 3-án a Városháza nagytermében Fábián Lajos vezérőrnagy a városi erődítési munkálatokról tartott tájékoztatást. Ezeket a munkálatokat most gyorsítani akarták. A vezérőrnagy szerint 26 nap lenne szükséges ahhoz, hogy ezeket befejezzék.

77 A város nemcsak a személyi szükségletek legnagyobb részét adta ezekhez a munkákhoz, hanem anyagi erejéhez mérten is hozzájárult. Iparosok, módosabb parasztgazdák, kereskedők önkéntes felajánlásokat tettek, és az erődítéshez szükséges gömbfákat, betonelemeket, ásókat, kapákat, lapátokat, fogatolt járműveket ajánlottak fel. Az erődítési munkálatokra férfiakat és nőket, őslakókat és menekülteket egyaránt kirendeltek. A férfilakosság megjelenését azonban szigorúan ellenőrizték. Naponta névjegyzéket készítettek a megjelentekről, akik a munkákból elmaradtak, azokat erkölcsileg is zsarolni próbálták.

78 Csakhogy ekkor, december első napjaiban már rendkívül veszélyes volt az erődítési munkákban való részvétel is. A repülőtámadások mellett hamarosan a tüzérségi becsapódások is veszélyt jelentettek. A rendszer urai azonban tántoríthatatlan makacssággal ragaszkodtak az erődítés elkészítéséhez. A nép egyáltalán nem hitte, hogy ezekkel az árkokkal fel lehet fogni a szovjet páncélosok rohamait. A fásultságot és csüggedést a város és a megye exponens embereinek megjelenésével is fokozni akarták. Német katonai szakírók jegyezték fel, hogy a város határában láttak lapáttal dolgozni ferences szerzeteseket, sőt magát a püspököt is. Rendkívül jellemző erre az időszakra, hogy a rendszer urai, bár nem értettek egyet a nyilas terrorral, a németek garázdálkodásaival, mégis szinte egyemberként próbálnak végső erőfeszítéseket tenni a társadalmi rendszer megmentése érdekében. A város polgármestere is hasonló politikai koncepciót vallott, de azok az intézkedései, amelyeket a kiürítés meggátlása érdekében hozott, bizonyították már, hogy felelősséget érez a városért, és józanabbul gondolkodik a többinél. Ezt néhány nap multán már tettek is bizonyították. A város kiürítését elrendelő parancsot többféle indokkal kísérelte meg kijátszani. Mindenekelőtt azt mondotta a katonai hatóságoknak, hogy az erődítési munkákban résztvevőkre nem vonatkozhat a parancs; amíg tehát azok tartanak, a kiürítést ne is kezdjék meg.

79 A Vadásztölténygyár pedig ekkor még dolgozott, sőt a hadiüzemek még inkább fokozták a termelést. Ebben a helyzetben a gyárnak mégis 100 hadiüzemi munkást kellett az erődítésekhez küldeni naponként. Ugyanakkor a nyilasok saját embereiket kivonták a munkákból, illetve csak a felügyeletet biztosító egységeket hagyták az erődítéseknél. A nyilasok a pártszolgálatosokat a nyilas párt laktanyájába vezényelték még december elején. Ezeknek a hadműveleti