A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

kormánybiztos rendelkezésére előre három havi munkabért kellett az üzemeknek, illetve a munkáltatóknak kifizetni. 80 1944. december 7-ike után, mikor a város katonai kiürítése be­fejeződött, megélénkült a szovjet repülők felderítő tevékenysége. Mind gyakrabban jelennek meg városunk felett a ráták, majd a bombázó repülőgépek. Székesfehérvár frontváros lett. A német tankok a belváros utcáin tanyáztak és innen indultak időnként a Margit-vonal felé, ahonnan egyre kevesebben tértek vissza. Hivatalosan Fejér ezredes a város védője. Ö védte a dunaföldvári hídfőt is. Valójában az SS-ek paran­csoltak. Velük van tele néhány nyitva lévő vendéglő és a Hungária kávéház. A nagy szovjet támadás megindulása előtt magyar csapat­erősítés is érkezett a városba, a Szent László hadosztály néhány alakulata. Néhány nap múlva azonban az egész kötelék szétszóródik. A sárkeresztúri úton maradtak csupán magyar alakulatok, a 103. légvédelmi tüzérek. A város tisztviselői, bár nem távoztak el a városból, de a város­házára sem jártak be. Különösen december 7-e után, amikor meg­élénkült a szovjet légifelderítés és 8-án már tüzérség lőtte a várost, nem volt tanácsos az utcán való közlekedés. Ekkor csak néhány ember tartózkodott a városházán, hogy a legszükségesebb ügyeket elintézzék. A II. honvédhadtest hadműveleti kormánybiztosa ezért december 16-án felelősségre vonta a polgármestert. Szerinte a had­műveletek idején is kell a közigazgatási apparátusnak dolgozni. Eddig ugyanis azt tapasztalta, hogy egyes hivatalok gyengén, vagy egyáltalán nem dolgoznak. Utasította a polgármestert, hogy haladék­talanul gondoskodjék a munka további zavartalan menetéről. Ekkor azonban már Székesfehérvár alatt állott a front. 81 December 5-én a magyar 3. hadseregparancsnokság mellé kine­vezett hadműveleti kormánybiztos, — vitéz Sellyei ezredes — Veszp­rémből adta ki a Közép-Dunántúlra vonatkozó kiürítési rendelkezést. Ezt a parancs értelmében azonnal végre kellett hajtani. A kormány­biztos leiratában megjelölte azt a vonalat, amelytől délre eső terüle­teket ki kellett üríteni. így a Martonvásár — Lovasberény — Sár­keresztes — Várpalota — Hajmáskér — Jutás — Nagyvázsony — Tapolca községektől délre eső valamennyi, a szovjet csapatok kezére nem került falu és puszta személyi és anyagi erőinek elszállításáról kellett gondoskodni. Ebbe a sávba két város, Székesfehérvár és Veszprém is beleesett. A kiürítési parancsot teljesíteni lehetetlen volt. Ennek a kormánybiztosi rendelkezésnek kizárólag a németek látták hasznát, mert ezekről a területekről most már szabadon szál­líthatták a terményeket. A hatóságok, a tulajdonosok pedig tehetet­lenek voltak a nyílt rablással szemben. Fejér megye különösen nagy árat fizetett ezért. A front 16 hétig állott itt, s e területek a katona­ság szabad prédájává váltak. A személyi kiürítéssel a kormánybiztos a front munkaszolgá­latos egységeit kívánta erősíteni. A polgári lakosság munkaképes részének gyűjtőhelyeit a mindenkori frontvonaltól 10 km-nyire északra jelölte meg. Ugyanakkor esze ágában sem volt, hogy a hadi­szolgálatra nem alkalmas gyermekek, nők, öregek számára gyűjtő-

Next

/
Thumbnails
Contents