A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

Hunyady Ferenc nagybirtokos, bizottsági tag az 1939. évi áprilisi közgyűlésen megállapította, hogy Fejér megyében a földreform-agitáció még nem tudta egymással szembeállítani a nagybirtokosokat és a falu népét. Könnyelműnek, meggondolatlannak és karrierhaj hászónak nevezte azokat a birtokosokat, akik a földreform mellett a megengedettnél nagyobb agitációt fejtettek ki. Ugyanakkor inti is földbirtokos társait, hogy támogassák a kormány földbirtokpolitikáját. Ez mindenképpen reformot hoz, de olyan módon fogja a nagybirtokrendszert átalakítani, hogy az a kisegzisztenciák egészséges rétegeit hozza létre. Hangsúlyozta, hogy csakis erre a célra érdemes átadni a nagybirtokosoknak földjeik egyrészét. A kisegzisztenciák felemelését természetesen alapos kiválogatás útján akarták végezni. Elsődleges szempontnak tekintették, hogy gazdaságilag milyen szerepet töltöttek be ezek a múltban, és egyben garanciát is kívánnak tőlük, hogy a jövőben hasonló szorgalommal és hozzáértéssel dolgozzanak. Hunyady Fejér xnegye agrárnépességének nagyrészét földre érdemes embernek tartotta, akik megértik majd, hogy szükség van továbbra is a latifundiumokra. A törvényhatósági bizottság nagybirtokos tagja még arra is rámutatott, hogy —szerinte — az általános földosztás nem hozná meg a hozzá fűzött reményeket, nem adna végleges megoldást. Szakértelem és bizonyos fokú anyagi emelkedettség nélkül nem biztosított a kisegzisztenciák fennmaradása. Ezt nemcsak az új birtokosokra vonatkoztatja, hanem általános értelemben a falu egészére. Szövetkezetek létrehozásával próbálná segíteni, illetve megmenteni a pusztuló falvakat. Világosan megmondja, hogy a földreformmal az adóképes paraszti lakosság szaporítása a cél, és nem kívánják megismételni a húszas években történteket, amikor az országot csak nyomorították a sok földhözjuttatottal. Hunyady Ferenc beszéde reálisabb volt, mint Hagyó Kovácsé, de mindkettő azonos politikai célt, az ellenforradalmi rendszer megerősítését szolgálta. A nagybirtokos osztály reformellenes törekvései sikerrel jártak. Sikerült meggyőzniök a kormányzati szerveket az általuk helyesnek vélt földbirtokpolitikáról. (E kérdésben Fejér megye nagybirtokosainak véleménye döntő volt.) Ugyanakkor viszont a zsidóbirtokok kisajátítása megindult. A nagybirtokos osztály így akarta leszerelni a paraszti földéhséget és menteni a maga vagyonát. A földművelésügyi miniszter a megye 37 községében 67 zsidóbirtokra, összesen 19 922 kat. hold területre mondotta ki az átengedésre kötelező véghatározatot. Még ebben az esztendőben 12 tulajdonostól 12 községben 8571 kat. hold földet vettek át. Ebből azonban kiosztásra szinte semmi sem került. A 100 holdon felüli birtokokat az Országos Földhitelintézetnek, a 100 holdon aluliakat a Vitézi Széknek, az 5 holdat meg nem haladó ingatlanokat pedig az ONCSÁ-nak juttatták. 1942-ben a bérgazdaságok zöme zsidó bérlők kezében volt. Pl. a székesfehérvári járásban a zsidó bérlet 20 331 kat. hold, a vállban pedig 5366 hold volt. Az 1942. évi XV. tc. lehetővé tette, hogy ezeknek felmondjanak és bérletüket a földhitelintézet vegye át. A megyében azonban csak néhány bérlőt mozdítottak ki ebben az évben.