A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

mot, kegyura volt 21 plébániának, anyagilag állott még egy hittudományi főiskola mellett, s egy tanítóképző intézet és egy oblátus intézmény fenntartása is feladata volt. Az 1939. december 12-i felsőházi ülésen tartott felszólalásában Hagyó Kovács ellenezte a kishaszonbérleti rendelkezéseket, mondván, hogy ezzel a jobbágy világ repatriálása következne be. Tudatában volt ugyanis annak, hogy elsősorban az egyházi nagybirtokokat vennék parcellázás alá. Ezért azt kérte a felsőházi tagságtól, hogy a 10—20 kat. holdas gazdaságok létesítését szorgalmazzák. Ezeket viszont vásárolják meg a juttatottak, ha kell, államkölcsönt is biztosítsanak erre a célra. Az általános földreformot éppenúgy ellenzi ő is, mint a birtokos osztály. Az egyházi és világi latifundiumok védelmében felhozza, hogy ezek tulajdonképpen kisparaszti életszintet biztosítanak a gazdasági cselédeknek is. Termelési eredményeik alacsony szintje miatt támadja a középbirtokokat és a gazdagparaszti üzemeket is. Szerinte ezek igen alacsony életnívót biztosítanak cselédjeiknek, ugyanakkor munkaalkalmat sem adnak a napszámos rétegnek. Hagyó Kovács a kormányzat figyelmét szerette volna a latifundiumokról a középbirtokokra irányítani, amelyeknek nagy százaléka ekkorra már zsidókézben volt. A jórészt középbirtokosokból álló törvényhatósági bizottság pedig a latifundiumok, főleg az egyházi tulajdonú nagybirtokok felszámolásában látta volna a megoldást. A törvényhatósági bizottság tervezetében a hitbizományok és a túlterhelt birtokok igénybevétele és felosztása szerepelt elsősorban. A tervezet konkrét adatokat is szolgáltatott a vármegye valamennyi községére nézve. Megállapította, hogy hány hold föld lenne szükséges az igények kielégítéséhez, és ezeket mely uradalmakból kívánja kimérni. Rámutatott, hogy egyes községek fejlődését kimondottan a helytelen földbirtokmegoszlási viszonyok akadályozzák. Eszerint Aba, Adony, Baracs, Cece, Csákvár, Előszállás, Gánt, Vérteskozma, Herczegfalva, Igar, Iváncsa, Kálóz, Magyaralmás, Pusztaszabolcs, Sárbogárd, Sáregres, Seregélyes, Soponya, de még több község fejlődése is csak akkor biztosítható, ha a nagybirtokok kereteit ezeknek a falvaknak a határában sikerült áttörni. Javaslatot is tett arra, hogy az egykéző falvakban — például Kajászószentpéter, Moha, Sárkeszi, Iszkaszentgyörgy —, telepítéssel pótolják a lakosságot. Azt viszont azonnal kiköti, hogy ebbe az akcióba summásmunkásokat nem szabad bevonni, mert azok idegen szokásaikkal és életmódjukkal megzavarhatják az életet Fejér megyében. Űj községek telepítését sem tanácsolja. Az új községek építését költségesnek mondotta. Helyette a jelenlegi falvakhoz való telepítést tartotta célravezetőnek. 1937 nyarán az alispán már a földreform lebonyolítására tett javaslatot. Az alispán szerint első lépésként a csákvári hitbizományi uradalmat, a zirci apátság előszállási uradalmát, Zichy Aladár és Livia adonyi és sárszentmiklósi gazdaságait kell igénybevenni. A három uradalom felosztásával a vármegye 23 községében sikerülne némi egyensúlyt teremteni, és egyben a további kibontakozás útját is megnyitni. Ezeknek az uradalmaknak az összes földterülete 52 064 kat. hold volt.