A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

sajtó célzatos beállításával ellentétben a reálisan földre érdemesek száma nem oly sok, hogy azok kielégítése a nagykiterjedésű latifundiumokból nagy nehézségekbe ütköznék. A földreformból természetesen eleve teljesen kizárták volna a gazdasági cselédeket, a napszámosokat és a törpebirtokosok egyrészét. Ezeket ugyanis földjuttatásra érdemteleneknek tartották. A nagybirtokosok a maguk érdekeit tartották szem előtt, amikor hirdették, hogy sem anyagi, sem szakismeret szempontjából nem állnak úgy a cselédek, hogy életképes kisgazdaságot fenn tudnának tartani. 1938-ban Nádasdy Ferenc nádasdladányi uradalmában kb. 3000 kat. holdat kisbérleteknek kiparcellázott. Ez a környék gazdái között osztatlan örömet keltett, mert földterületük és jövedelmük kiegészítését látták a parcellákban. Ugyanakkor a mezőgazdasági munkások és a gazdasági cselédek kedvezőtlenül fogadták a parcellázás hírét is. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a törpebirtokosok egyrésze még az 1936 utáni években is hátralékban volt az OFB által juttatott földek áraival. Iváncsán a Közigazgatási Bizottság 60 családot kívánt a juttatott ingatlanokból kimozdítani. Ez 120 kat. hold területet érintett. Az újabb földreform nem ezeket a volt agrárproletárokat, félproletárokat, törpebirtokosokat kívánta gazdaságilag erősíteni, hanem még a Gömbös-féle program alapján a kisbirtokos parasztság egy részének földjét akarta növelni. A törvényhatósági bizottság 1936. évi decemberi közgyűlésén Borsos József kisgazda Gömbösnek Fejér megye kisbirtokosait védelmező intézkedéseit méltatta. A törvényhatósági bizottság nem lelkesedett a földbirtokpolitikai reformokért, de állást sem mert mellette foglalni. Véleménye az volt, hogy a telepítés az egyetlen helyes módszer e reformpolitika területén, amellyel a szociális kérdéseket megnyugtatóan lehetne rendezni. A nagybirtokosok óvták a bizottságot az elhamarkodott lépésektől, mert a földreform jelszava féktelen indulatokat ébreszt fel, amely azután az általános földosztás követelését hozza magával. A telepítéssel kapcsolatban is megjegyezték, hogy Fejér megyébe telepítendők csak dunántúliak legyenek, mert szerintük az alföldi, a tisztántúli emberek forradalmi magatartása megfertőzné a Dunántúl békés és szorgos népét. Hasonló értelemben nyilatkozott Zala megye is, ahonnan a telepesek egy része kirajzott. A földreformmal ellentétes nézeteit tanulmányban fejtette ki Hagyó Kovács Gyula, a zirci apátság uradalmának jószágkormányzója. 1938-ban keletkezett írásában az egyházi nagybirtokok kulturális és szociális hivatását fejtette ki, és egyben az egyházi, különösen a szerzetes rendek birtokainak népjóléti szerepét bizonygatta. Abból indult ki, hogy ezek célbirtokok, s a társadalmat tehermentesítik. Amennyiben nem lennének, akkor létre kellene őket hozni. Amint írja, ezek a nagybirtokok nem magántulajdonai a rendeknek. Ök csak kezelik a birtokot. A rend tagjai fizetést sem kapnak. Viszont a gazdatisztektől az uradalmi cselédekig mindenki konvenciót vagy készpénzfizetést kap. 1938-ban például az előszállási uradalomban 3079 személyt alkalmaztak. Az uradalom fenntartott területén államsegély nélkül 12 elemi iskolát, az országban pedig 5 gimnáziu-