A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

Október 6-án már megkezdődött a lovak bevonultatása. Ezzel a kormányzat az őszi vetési munkálatok elvégzését veszélyeztette. Az uradalmakból és a kisbirtokos parasztoktól egyaránt bevonultatták a lovakat. A közigazgatási tisztviselők között mindez kezdetben értetlenséget váltott ki. Ezért 9-én valamennyi tisztviselőt a járási székhelyekre rendelték, ahol politikai felvilágosító előadások keretében magyarázták nekik a bevonultatás jelentőségét. Az események hamarosan meglepő fordulatokat eredményeztek. November 6-án Széchenyi főispán a Kárpátalján tartózkodik, ahol részt vett az okkupációt követő ünnepségeken, 11-én Kassát látogatta meg. November 15-én megérkezett a hír a kormányválságról; 23-án pedig az, hogy 58 képviselő kilépett a kormánypártból, és ez a kormány lemondását eredményezte. A politikán kívülállók sehogysem értették, hogy az „országgyarapítás" ilyen eredményei után a kormánynak távoznia kellett. December 8-án Farkas Elemér, az adonyi kerület képviselője visszaadta mandátumát, 10-én a főispán a NEP vezetőkkel arról tárgyalt, hogy Farkas Elemér a következő választásokig maradjon. 3. A nyilas mozgalom A kormányválságot követő időben a kormánypárt, — és az ellenfelének számító nyilaskeresztes pártok is — nagyfokú szervezőmunkába kezdtek. A nyilasoknak keserűen kellett tudomásul venniük, hogy a tekintélyes gazdák között kevés befolyásra találnak. Az adonyi járás községeiben például a nyilas szervezkedésnek számottevő súlya főképpen az agrárproletariátus és a félproletariátus körében volt. Ezek közül is jórészt a lumpenelemeket, a felelőtlen és kétes egzisztenciákat nyerték meg. A nyilas eszmék a leventekötelesek körében is terjedtek. Adonyban, Csórón a leventéket a járási leventetisztek figyelmeztették, hogy óvakodjanak mindennemű nyilas propagandától és odahatottak, hogy a leventéket a nyilas párttagság soraiból hivatalosan kiiktatták. A közigazgatási hatóságok is rendszeresebben ügyeltek a nyilasok szervezkedéseire és vezetőik tevékenykedéseire. 1938 elején például Kisapostagon és Érden rendőri felügyeilet alá helyezték a Szálasi-íéle nemzetiszocialista szervezkedés vezetőit. Ugyanez történt Dunapentelén is, ahol a nyilasok a keresztény párt tagjaira aspiráltak és közülük kívánták soraikat feltölteni. Ezeken a helyeken a nyilasok párthelyiségeit is más célokra adták át a hatóságok. Ez év nyarán viszont a főváros környéki falvakban kísérelték meg a nyilasok szervezeteik kialakítását. Augusztusban Tárnokon, Sóskúton és Diósdon akartak népgyűlést tartani, de a váli főszolgabíró csak a párt tagjainak engedélyezte a gyűlések látogatását, a tagsági igazolványok felmutatása mellett. így elérték, hogy elég gyéren látogatták ezeket a szervező gyűléseket. Nem tudták viszont korlátozni az országgyűlési képviselők beszámolóinak megtartását. Hubay Kálmán, a lovasberényi kerület nyilas képviselője 1938. június 26-án Pázmándon mondotta el képviselői beszámolóját, és — egy főispánhoz írt jelentés szerint — ott a falu apraja-nagyja megjelent és „megfertőződött a nemzetiszocialista eszméktől."