A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

A rendszer pedig megkísérelt mindent, ami erejét és nagyságát hirdette. E felszínes csillogásnak egyik jelenete éppen Székesfehérváron játszódott le, amikor 7. István, első királyunk halálának 900. évfordulóján országos ünnepségeket rendeztek. Az úri Magyarországon ekkor lobbant utolsót Alba Regia fénye, hogy hamarosan a háborús rettegés és félelem váltsa fel azt. 1938. április 25-én rendkívüli közgyűlésen nyílt meg az ünnepségsorozat, amelyet Fejér vármegye házában tartottak. Ez a közgyűlés, bár István király emlékének ápolását kívánta szolgálni, mégis a rendszer hivatalos eszméinek lett leplezetlen kifejezője. A múlt csak történeti párhuzamként vetődött fel, és annál több alkalmat találtak a szomszéd népek gyalázására, amellyel a háború eszméjét hintették el. A közgyűlési terem falait a történelmi Magyarország vármegyéinek címerei díszítették, és új honfoglalásra szólítottak fel a díszmagyarba öltözött szónokok. Nem fukarkodtak kommunizmus ellenes kijelentésekkel sem. „Most István király megcsonkított birodalmának gyászbaborult népe világnézeti harcok középpontjában áll. . . most is a pogányság áll szemben a kereszténységgel, istentagadókkal, bálványimádók lopakodnak körülöttünk, vad gyűlölettel, réti csikasz gyanánt vicsorgatják fogukat Krisztus keresztjére és követőire .. . rabló ellenség és gyalázatos árulás megfosztott bennünket mindenünktől, csak Istenbe vetett hitünk maradt meg." — mondotta a főispán. Másnap, 26-án tartott a városi törvényhatósági bizottság közgyűlést, amelyen a zsidókat a bizottságból kivétel nélkül kibuktatták. Májusban került sor az országos rendezvények közül a vitézi avatásra. A kormányzó 22-én érkezett, és itt ütötte -vitézzé az előtte térdeplőket, 1900 embert; árvalány hajas, bőgatyás parasztokat, tisztviselőket, akik között ott volt Imrédy Béla miniszterelnök is. A vitézi avatást a királyi bazilika romjai között tartották. Itt fogadta a kormányzó a katonai attasékat is, köztük a fasiszta államok katonai képviselőit. Minden csillogott, minden ragyogott akkor Székesfehérváron. Szent István ünneplése mögött azonban a kormányzó országlásának dicsőítése húzódott meg. Ezt tükrözték a külsőségek: Aba Nóvák freskói a Szent István mauzóleumban, ezt hirdették pannói a kultúrházban is. Hamis nemzeti egységet mutattak az országnagyoktól a földművesekig felvonultatott hódoló küldöttségek, akik közül azonban hiányoztak az ipari munkások képviselői. A fényt és pompát csak emelte az aranyvonat Fehérvárra érkezése; Pácelli bíboros és Serédi Jusztinián hercegprímás látogatása. Egész teret betöltő ezernyi gyerek és felnőtt énekelte Beethoven IX. szimfóniájából az örömódát, az ünnepségek záróakkordjaként. Ez az ünnepségsorozat a béke utolsó megnyilvánulása volt. Egy hónappal később zajos, lármás felvonulás volt a város utcáin; ahol jobbára a csőcselék Hitlert és a Dúcét élteti és Prágát, valamint a csehszlovák állam vezetőit veszejti. A háborús hangulat napokon belül úrrá lett a város és a vármegye népén. Székesfehérváron szeptember 29-én próbariadót tartottak, és ezzel kapcsolatosan légoltalmi gyakorlatot is elrendeltek.