A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

jobbratolódást már regisztrálták. Három választókerületben a kormánypárt jobbszárnyán elhelyezkedő politikusok győztek, akiknek demagógiája maga mögé állította a társadalmi rendszerrel szemben elégedetlen néprétegek nagy többségét. Haám Arthur az adonyi, Pálffy Daun József a váli, Jurcsek Béla pedig a sárbogárdi kerület választó polgárságának bizalmát élvezte. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy Székesfehérvár város országgyűlési képviselője 1932 óta Hóman Bálint, akkor világossá válik, hogy a konzervatív-nagybirtokos és klerikális politikai erők ezután egyre háttérbe szorultak. Elvesztették tömegbázisukat a liberális irányzatot képviselő politikai pártok; a szociáldemokraták 1926 óta nem is állítottak képviselőjelölteket, a Kisgazdapárt pedig tömegbázis nélkül maradt. Rassaynak alig voltak követői megyénkben, holott programjával a húszas években két ízben is bekerült egy októbrista érzelmű politikus a parlamentbe. A lovasberényi kerület zömében köztársaságpárti választói 1935-ben már kormánypártit küldtek az országgyűlésbe, de az 1938-as időközi választáson Hubay Kálmánt, hivatalosan pártonkívüli politikus-újságírót választották meg. Az 1935—1938 között lezajlott politikai küzdelmek a választókerületnek ezt a nyakas kálvinista parasztságát a demagógia hatása alá vitték. 1938-ban Hubay választási sikerét a nyilasoknak, a kormánypárt jobbszárnyán elhelyezkedő megyei exponenseinek köszönhette. A lovasberényi időszaki választás után csakhamar kiderült, hogy Hubay nyilas, sőt magával vitte Pálffy Daun Józsefet és Haám Artúrt is. 1938 őszén tehát a fejér-megyei országgyűlési képviselők közül hárman a nyilasokat képviselték. A kormányzat és a megye nagybirtokosai is felháborodtak e tényeken. Nyilvánvaló, hogy a jobbratolódás egyik oka az agrárproletariátus szociális helyzete volt. A megye két legszegényebb választókerületében, ahol inségmunkát szerveztek, ingyenebédeket osztogattak, a szélsőjobboldal demagógiája mély talajra talált. A kormánypárt részéről volt kísérlet arra, hogy megfelelő intézkedésekkel a nyilasok agresszív politikai törekvéseit visszaszorítsák, de ezek megyénkben igen bizonytalanul jelentkeztek. A munkásmozgalomtól pedig jobban féltek, mint a nyilasoktól. A munkásmozgalom Székesfehérváron és Fejér megyében is szét volt verve; szervezeteik közül csak a szakszervezetek működtek, amelyeknek jobboldali opportunista politikája nem veszélyeztette a fennálló rendszert. Székesfehérváron 1938-ban az ifjúsági mozgalom szervezte újjá a Szociáldemokrata Pártot, amely az 1919-es szétverése óta szervezetileg nem működött. A hatóság ekkor a párt megalakulását taktikai okokból sem ellenezte. Űgy vélekedett, hogy a szociáldemokraták magukhoz vonhatják az elégedetlenkedőknek egy bizonyos hányadát, és ezzel csökkentik a nyilasok tagságát. 1938ban a kormányzat számára a nyilas veszély volt nagyobb; ezért mozgósították ellene erejüket megyei viszonylatban is. A nagybirtokos körök régi politikai beállítottságaikat látták igazolni ezekben az eseményekben. Szerintük a történelmi osztályoknak nem szabad kiengedni a hatalmat, az irányítást a kezükből. Hibáztatták azokat a nagybirtokos társaikat is, akik a németek sugallta eszméknek behódoltak, és nem átallják azt az „éretlen népnek" közvetíteni.