A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején
kosoknak megdrágította a munkaerővel kapcsolatos kiadásokat, és inkább idegen megyékből hozattak idénymunkásokat, akik viszont olcsóbban szegődtek, mint a megyebeliek. A törpebirtokosok száma is megnőtt az ellenforradalmi korszakban. Fejér megyében 1920-ban még csak 27 736 földtulajdonos volt, 1930-ban pedig 45 569 főt írtak össze. 24 Természetesen a félproletariátus száma nőtt meg. A birtok elaprózás azonban nemcsak a földreform eredménye volt, hanem természetes úton (örökösödések során) is aprózódott a föld. Az apró parcellák a mezőgazdasági munkásság sorsán nem sokat tudtak segíteni. A felesleges munkaerő a harmincas évek végén részben a székesfehérvári hadiüzemekben helyezkedett el, ahol a városi szakmunkások és főleg a városhoz közeleső községek lakói kaptak munkalehetőséget. A 20-as években és a harmincas évek elején, amikor a székesfehérvári hadiipar még nem épült ki, a megye lakosságának munkaerőfeleslege Nagybudapesten, valamint a megye északi, északkeleti részéhez közeli Komárom megyei ipartelepeken és a Veszprém megyei vegyi gyárakban talált munkát. Legnagyobb volt az áramlás Nagybudapest üzemeibe és gyáraiba. Ennek a magyarázata az, hogy a megyét több vasútvonal szeli át, amelyek a fővárosba futnak össze. A munkaerőt viszonylag olcsón és tömegesen tudták szállítani. Bicskén 25, Érden 34, Diósdon 32, Sóskúton 27 %-a dolgozik a munkaképes lakosságnak Nagybudapesten az 1930-as évek közepén. 25 (A többi, fővároshoz közeleső Fejér megyei községben valamivel kevesebb ez a hányad.) Ezek szemléletükben és életmódjukban elszakadtak a földművelő paraszti világtól, azt megvetik, és a pesti polgárt igyekeznek utánozni, holott sem anyagilag, sem szellemileg azt fel nem érik. Ugyanakkor jórészt idegen ennek a rétegnek a proletár életmód és gondolkodás is. A megyében a tulajdonképpeni nagyipari munkásságot 1933 előtt a bánvászok képviselték: Ezek számottevő rétegben csak Balinkán éltek, ahol a lakosság 32 %-át alkották. 26 De Móron, Bodajkon, Pusztavámon, Iszkaszentgyörgyön és Gánton is van még bányásznépesség, de ezek száma már jóval kisebb. A közlekedésben dolgozók közül a megyében a vasutasság számottevő, bár nagyobb tömegben csak a vasúti csomópontokon élnek. (Székesfehérvár, Szabadbattyán, Pusztaszabolcs). Más helyeken számuk elenyésző, de mindenütt jelen vannak, és sajátos arculatukat a feltörekvő paraszti népesség átvenni kívánja. A megyében a vasutasok már 1920-ban, — a menekült vasutascsaládokkal együtt — a lakosság 4 %-át tették ki. 27 Az analfabéták száma a századelőhöz viszonyítva jelentősen csökkent. (1930-ban a megye felnőtt lakosságának 10, a városénak pedig 5 %-ára.) 28 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek túlnyomó részét a cigánylakosság adta. A lakosság többsége az 1941. évi népszámlálás szerint magyar anyanyelvű (89,5 %), kisebb részét a németajkú lakosság alkotta (9,8 %). Ezek Herczegfalva kivételével szinte egy tömbben, a Vértes-hegység falvaiban laktak. A szlovák, délszláv népelem még megtalálható, de már nem számottevő. (0,2 %)