A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

kosoknak megdrágította a munkaerővel kapcsolatos kiadásokat, és inkább idegen megyékből hozattak idénymunkásokat, akik viszont olcsóbban szegődtek, mint a megyebeliek. A törpebirtokosok száma is megnőtt az ellenforradalmi korszak­ban. Fejér megyében 1920-ban még csak 27 736 földtulajdonos volt, 1930-ban pedig 45 569 főt írtak össze. 24 Természetesen a félproleta­riátus száma nőtt meg. A birtok elaprózás azonban nemcsak a föld­reform eredménye volt, hanem természetes úton (örökösödések so­rán) is aprózódott a föld. Az apró parcellák a mezőgazdasági mun­kásság sorsán nem sokat tudtak segíteni. A felesleges munkaerő a harmincas évek végén részben a szé­kesfehérvári hadiüzemekben helyezkedett el, ahol a városi szakmun­kások és főleg a városhoz közeleső községek lakói kaptak munka­lehetőséget. A 20-as években és a harmincas évek elején, amikor a székesfehérvári hadiipar még nem épült ki, a megye lakosságának munkaerőfeleslege Nagybudapesten, valamint a megye északi, északkeleti részéhez közeli Komárom megyei ipartelepeken és a Veszprém megyei vegyi gyárakban talált munkát. Legnagyobb volt az áramlás Nagybudapest üzemeibe és gyá­raiba. Ennek a magyarázata az, hogy a megyét több vasútvonal szeli át, amelyek a fővárosba futnak össze. A munkaerőt viszony­lag olcsón és tömegesen tudták szállítani. Bicskén 25, Érden 34, Diósdon 32, Sóskúton 27 %-a dolgozik a munkaképes lakosságnak Nagybudapesten az 1930-as évek közepén. 25 (A többi, fővároshoz közeleső Fejér megyei községben valamivel kevesebb ez a há­nyad.) Ezek szemléletükben és életmódjukban elszakadtak a föld­művelő paraszti világtól, azt megvetik, és a pesti polgárt igyekez­nek utánozni, holott sem anyagilag, sem szellemileg azt fel nem érik. Ugyanakkor jórészt idegen ennek a rétegnek a proletár élet­mód és gondolkodás is. A megyében a tulajdonképpeni nagyipari munkásságot 1933 előtt a bánvászok képviselték: Ezek számottevő rétegben csak Ba­linkán éltek, ahol a lakosság 32 %-át alkották. 26 De Móron, Bodajk­on, Pusztavámon, Iszkaszentgyörgyön és Gánton is van még bá­nyásznépesség, de ezek száma már jóval kisebb. A közlekedésben dolgozók közül a megyében a vasutasság számottevő, bár nagyobb tömegben csak a vasúti csomópontokon élnek. (Székesfehérvár, Sza­badbattyán, Pusztaszabolcs). Más helyeken számuk elenyésző, de mindenütt jelen vannak, és sajátos arculatukat a feltörekvő paraszti népesség átvenni kívánja. A megyében a vasutasok már 1920-ban, — a menekült vasutascsaládokkal együtt — a lakosság 4 %-át tet­ték ki. 27 Az analfabéták száma a századelőhöz viszonyítva jelentősen csökkent. (1930-ban a megye felnőtt lakosságának 10, a városénak pedig 5 %-ára.) 28 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek túlnyo­mó részét a cigánylakosság adta. A lakosság többsége az 1941. évi népszámlálás szerint magyar anyanyelvű (89,5 %), kisebb részét a németajkú lakosság alkotta (9,8 %). Ezek Herczegfalva kivételével szinte egy tömbben, a Vértes-hegység falvaiban laktak. A szlovák, délszláv népelem még megtalálható, de már nem számottevő. (0,2 %)

Next

/
Thumbnails
Contents