A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

Csupán a városban látható mérsékeltebb változás. 1930-ban 12%-kal kisebb az agrárhányados, mint 10 évvel korábban,

15 de ezek zömét sem a nagyipar, hanem a kisipar, a kiskereskedelem s a vasúti forgalom foglalkoztatta. Ugyanebben az évben Székesfehérváron 3 fő élt a bányászatLói. viszont 13 278 személy az iparból. A városban 19 olyan ipartelep var, amelyben 20 munkásnál többet foglalkoztattak. Azonban ezeknek az ipartelepeknek a jelentéktelenségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1936-ban a munkáslétszámuk nem érte el összesen a 600 főt sem. A legtöbb munkást, — évente átlagosan 200-t—, a Felmayer-féle Kékfestőgyár alkalmazta, amely egyébként korszerűtlen berendezésével az összes ipartelepek által termelt termelési érték felét állította elő.

16 Székesfehérvár kisipara ugyanekkor 5031 személyt foglalkoztatott, akik 1135 műhelyben dolgoztak.

17 Székesfehérvár a tárgyalt korszakban mindvégig kisipari-agrárjellegű város maradt. S ezen alig változtattak a városba telepített hadiüzemek, mert kis kapacitással dolgozott a Vadásztölténygyár, a Könnyűfémmű, valamint a Danuvia is.

18 A vasúti csomópont fenntartása viszont jelentős számú közlekedési dolgozót igényelt. A közlekedési dolgozók létszáma 719 fő, családtagjaikkal együtt 3645 fő volt. A kereskedelemben és hiteléletben 1623 főt foglalkoztattak, akik további 1661 személyt tartottak el. A nyugdíjasok és családtagjaik együttes létszáma 3931 volt, — az akkori viszonyok közt elég magas. A városban székelt a II. vegyesdandár-parancsnokság, azonkívül csendőri és rendőri kerület is volt. A véderő létszáma is elég magas, 867 fő, akik további 891 személyt tartanak el. Az állami tisztviselők száma 232, a gazdasági cselédeké 115, a napszámosoké és szőlőmunkásoké 1337, városi tisztviselőké 101; ügyvédek száma 46, az orvosoké 54, és a tanszemélyzeté pedig 142 volt 1936-ban.

19 A megyében az ipari telepek a Székesfehérváron lévő korszerűtlen és kiskapacitású üzemekhez és vállalatokhoz voltak hasonlóak: 1936-ban 43 gyári jellegű ipari létesítmény működött. Ezek is főképpen az élelmezési-, a kő-, a föld- és az agyagipart képviselték. Legjelentősebbek az ercsi cukorgyár, a bicskei áramfejlesztőtelep, a polgárai ipartelepek, a szolgaegyházi szeszgyár, emellett még 10 malom, valamint 7 téglagyár volt.

20 A nagybirtokosok nem használták ki a mezőgazdaságban rejlő rendkívül kedvező adottságokat. Csupán néhány nagybirtokon építették ki a vertikális üzemágakat, amely a nagybirtokosoknak nagyobb jövedelmet hozott. Ezeken a birtokokon vékony mezőgazdasági munkásréteg alakult ki, amely bérmunkás volt, és eszméiben az ipari proletariátushoz állott közel. Ilyen vertikális gazdaságoknak tekinthetők pl: a zirci apátság előszállási, a Hardy-Dreher martonvásári, a Grűnfeld féle gazdaság Bodajkon, a Vacuum Oil Company rt. gazdasága Igar-Várapusztán. Mint már láttuk, a megye lakosságának nagy százaléka, számszerint 167 246 fő, őstermelésből szerezte megélhetését. Ennek a néptömegnek legnagyobb részét is a konvenciós cselédség és a me-