A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

dásba, a 135., és 3. hadtestek nyugati irányban üldözték az ellenséget. Estére felszabadult Szilasbalhás, Mezőkomárom, felszámolták a simontornyai hídfőt. A német 23. páncélos hadosztályt visszavetették a Kaposbogárd, Huszár-tanya terepszakaszra. A 104. hadtest és az 5. gárda lovashadtest a Siótól északra lévő hídfőből Enying felé tört előre, és a Balaton, Kistekeres-tanya, Balatonbozsok, Enying terepszakaszt érte el.

89 A 27. hadsereg reggel 9 óra 30 perckor lendült támadásba. 8 km-t nyomult előre Dinnyés, Seregélyes-észak, Pálinkaház-puszta irányába, és Aba egy részét is elfoglalta. A hadtestek átkeltek a Sárvíz és a Malom-csatornán. Nagyhörcsög, Kishörcsög-puszták elfoglalása után Kálóz körzetében folytak harcok.

90 A német csapatokon mindinkább eluralkodott a bekerítéstől való félelem. A hadseregparancsnokok egymástól kérték, hogy a szárnyaikon lévő hézagokat tömjék be, illetve állítsák helyre az összeköttetést. Az elöljáró parancsnokoktól arcvonaluk visszavonását, megrövidítését kérték. Világosan látták, hogy a ,,3. Ukrán Front" főcsapástmérő hadseregei Fűzfő felé törnek előre. Ezért azt követelték, hogy a keleti arcvonalszakaszról vonják vissza a hadosztályokat Várpalota és a Balaton közé. A főparancsnokság azonban ragaszkodott Fehérvárhoz. Ott azonban az 5. SS páncélos hadosztály már csak végső kétségbeesésében védekezett.

91 A minden irányból előretörő szovjet csapatok elől nyugat fele visszahúzódó német hadosztályok összekeveredtek Székesfehérvar, Polgárai, Balatonfőkajár, Lepsény, Ösi, Nádasdladány körzetében. Itt igyekeztek rendezni soraikat, és Rétipuszta, Csór, Inota visszafoglalásával megszilárdítani helyzetüket. Március 20-án este Tolbuhin marsall összes alárendelt hadseregparancsnokától fokozottabb erőfeszítést kívánt. A 9. gárda és a 6. gárda harckocsi hadseregtől azt, hogy jussanak ki Zirc, Veszprém, Fűzfő körzetébe, a 4. gárda hadseregtől pedig azt, hogy foglalja el Székesfehérvárt. A 26. hadsereg azt a feladatot kapta, hogy az 5. gárda lovas hadtesttel éjszakai rohammal vegye birtokba Lepsényt és Balatonfőkajárt, vágja el az ellenség visszavonulási útját északnyugati irányban. Hajnali 2 órakor kezdje meg a rohamot, majd 21-én összes hadtesteivel menjen át általános támadásba, és érje el az Öregerdő — balatonkenesei terepszakaszt, vágja el az öszszes utakat a Séd folyó irányába. A 6. SS páncélos és a 6. német hadsereg továbbra is elkeseredett ellenállást tanúsított a Súr, Szapár, Tés, 2 km nyugat, Várpalota-nyugat, Berhida, Nádasdladány, Pál-major, Székesfehérvár, Börgönd, Aba, Soponya, Lepsény, Balaton terepszakaszon. Mindent elkövettek, hogy csapataik elkerüljék a teljes bekerítést, illetve hogy ki tudják vonni a 3., 4. lovas, a 23. páncélos, a 44. gránátos és a 3. és 1. páncélos hadosztályokat a Velencei-tótól délre lévő területről. A Balaton és a Velencei-tó közötti szakaszon mindjobban érzékelték a 18. harckocsi, az 1. gépesített és 5. gárda lovas hadtest erőteljes tevékenységét. A Sárvíz csatornától a 27. hadsereg előretörő harckocsi és gépesített hadtestének csapását a „Margit-vonalban" készültek feltartani. A „Dél Hadseregcsoport" parancsnoksága már