A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában
Ketskés nyílt levélben közölte a megye építőmunkásaival, hogy 1906. február végén megalakult a Keresztény Szocialista Építőmunkások Országos Szakszervezete, amely ,,a munkaközvetítésre fekteti a fő súlyt". „Nem hagyjuk feledésbe menni dr. Városy Gyula érsek úr pásztorlevelét, és legalább akatolikus intézmények részéről ne számítson senki vállalatra, ha ... a Jakabok pártjára szegődik." 33 A vezetők a szociáldemokraták nyári bérsztrájkjakor meg is találták számításukat. Egy ideig ugyan „a munkában való békességért" sztrájkoltak a keresztényszocialisták is, a program realizálása előtt azonban társaikat valamennyien cserben hagyták. A kibontakozás utolsó lépcsőjének tekintett 1908. esztendőben a mozgalom legfontosabb eszköze a katolikus népszövetség megszervezése volt. Társadalmi akciónak tekintették — hivatását abban látták, hegy a korábban munkába nem állt népnek is programot ad —• s mint ilyen akart visszahatni a politikára, amely „sem 67, sem 49, hanem katolikus és magyar". 34 A szövetség májusban 70 000, (Szfv.: 800, Fejér megyében 1500) decemberben 140 000 tagot számlált, ezt 500 000-re kívánták emelni, s a munkában sokat vártak Székesfehérvártól. Prohászka a katolikus népszövetség budapesti díszgyűlésén azt állapította meg a korábbi szervezkedésekről, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Úgy látta, társadalmi alapon mit sem lehetett tenni, föl kell ébreszteni a nép „gazdasági erőit" is . . .' mert minden kultúrát a gazdasági kijegecesedés is hordoz". 5 Szavakban elismerte azt is, hogy minden osztály, tehát a munkásság is csak maga vívhatja ki a több jót és a több jogot, ezt mások kegyelmétől várni nem lehet. Javasolta, álljanak az emberek a valóság bazaltsziklájára, iparkodjanak a munkát és a munkást társadalmi tényezővé, mindenkitől elismert, és méltányolt hatalommá tenni, mégpedig a mai világban s nem a ködös jövendőben megcsinálni a több jót és több jogot. 3 * Ezt tartalmazták a szavak. És a valóság? — Üjra és újra visszatérő vita és aggodalom, az általános választójog „javunkra vagy vegveszedelmünkre" lesz-e; — nyilvánosságra hozták az ipartörvény tervezetének második részét, amely a szocialista sztrájkok, a szakszervezetek által rendezett sztrájkok ellen irányult; — folytatódtak a népakadémiai előadások (az előző években közel hatvanat tartottak); — népszónokképző tanfolyam indult, a szociáldemokraták viszszaverésére; — megkezdődött az értelmiségi fiatalok szervezése a városban és vidéken, amely „elsősorban vette működésének gócpontjába a hazátlan és istentelen szociáldemokrata törekvések letörését." 17 A „letörést" azonban a legkülönbözőbb formák és módszerek alkalmazása ellenére sem tudták megvalósítani. Az egész mozgalom indulására (1904) és kibontakozására vonatkozóan (1904—1908) Prohászka szavaival állíthatjuk: nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igaz, nem vonult félre az egyház, ért el számos részsikert — Budapesten megtörtént a mozgalom párttá szerveződése is (1907) —,
