A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében

követő nagybirtokosokat tulajdonképpen konzervativizmusuk őrizte meg, hogy a botrányos politikai életbe be ne kerüljenek. Az ellen­forradalmi szervezetek és egyesületek közül főleg azokba léptek be, amelyek a jogfolytonosságot hirdették, és ezzel együtt az ősi ma­gyar alkotmány visszaállítását hirdették. Ez ekkor a legitimisták platformja volt. Zichy János például a „nemzeti összetartás" köré­nek lett az elnöke, amelyben a legitimista érzelmű nagybirtokosok és politikusok tömörültek. Itt találjuk Zichy Aladárt is, aki részt vett a szegedi ellenforradalmi mozgalmakban, de később mégis tel­jesen elzárkózott a politikai élettől és vajtai birtokán élt. 48 Hadik János is kizárólag a szociális kérdéseket vetette fel a megyegyűlé­seken, és úgy látszott, hogy a pártpolitikától elfordult. Hadik János a húszas években egy csomó szociális jellegű szervezetnek volt a vezetője vagy vezetőségi tagja. Ezt a pártpolitikától való visszahú­zódó magatartást lehet látni a megyében élő több mágnás esetében is. A kálozi birtokán élő Széchenyi György, azután Esterházy László sárosdi, Esterházy Miklós Móric csákvári, Batthány Lajos polgárdi, Cziráky László lovasberényi, Károlyi József fehérvárcsur­gói, Hunyady Károly nagylóki, Nádasdy Ferenc nadásdladányi, Sigray Antal táci nagybirtokosok esetében is. Ugyanakkor rendkívül aktív szerepük volt a megyei életben. A közgyűléseken szinte kizárólag ők a hangadók, mert ezt a politi­kai tevékenységet társadalmi helyzetükből kifolyólag megengedhe­tőnek tartották. A kezdeti próbálkozások után visszahúzódott az or­szágos politikai élettől és a nyílt szerepléstől Prohászka Ottokár püspök is. Ugyanakkor a keresztény szocialista eszmék terjesztése területén hatalmas szerepet vállalt, amelyeket egyházi vonalon adott tovább. Tagja volt a városi és a vármegyei törvényhatósági bizott­ságoknak, s ezeken belül viszont rendkívül aktív szerepet játszott, és több aktuális megyepolitikai kérdés előadója volt. 1919—1920-as esztendőkben még aktív politikus. Tagja, majd elnöke lett a Magyar Királyság Pártjának. 49 Nyilatkozott a numerus clausus mellett, tá­mogatta az ellenforradalmi egyesületeket. 50 Az ébredőkben és a MOVE-ban a magyar megújulás szellemét vélte felfedezni. A megyei törvényhatósági bizottság is nagy szimpátiával fo­gadta ezeket az ellenforradalmi szervezeteket és több ízben foglal­kozott anyagi és erkölcsi támogatásukkal kapcsolatosan. A MOVE helyi szervezetének kérésére 1921. évi tavaszi közgyűlésen olyan határozatot hoztak, amely értelmében betiltanak a megyében min­den szabadkőművespáholyt. 51 Az ébredők által rendezett gyűlések és a kifejtett propaganda a kommunisták és a szociáldemokraták ellen irányult. Ugyanakkor erősen antiszemita jellegű kijelentéseik további gyűlöletre szítottak a városban. A MOVE 1920-ban tartott székesfehérvári gyűlésén azt is követelték, hogy a zsidókat az ösz­szes fegyveres testületekből bocsássák el. 52 Ezek az egyesületek tu­lajdonképpen a különítményesek gyakorlatát ültették át szellemi téren. Székesfehérváron ezek az egyesületek rendkívül széleskörűen voltak megszervezve, átfogták szinte az egész vasutasságot, és az értelmiséget. Vezetői között ott taláijuk Prohászka Ottokárt, aki az Ébredő Magyarok Egyesületének volt a díszelnöke,^ Marosi Arnol-

Next

/
Thumbnails
Contents