A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében

i-eszténypárti Csöngedy Gyulának engedte át. A sárbogárdiban Huszár Dezső mutatkozott esélyesnek, miután Horthy Jenő nem lépett fel a kerületben, de ismét próbálkozott a disszidens kisgazdapártiak közül Czeglédi Endre. A móriban Széchenyi Viktornak ismét Simon Andrással kellett megküzdenie, és a magát szilárdan tartó Vasady Balogh Györgynek is, aki a kormánypárt jelöltje volt, s a függetlenségi Horváth Lászlóval állott szemben. Érdekesen alakult a helyzet Székesfehérváron, ahol korábban Prohászka Ottokár püspök mellett egységesen állott ki a választópolgárság, most alig akadt támogatója a kormánypárt hivatalos jelöltjének, Paulovits Bélának. A szavazatok elvonása mitt léptették fel Károlyi Józsefet pártonkívüli programmal, valamint Bartha Albertet, a Függetlenségi és 48-as Kossuth párt egyik emberét, — akiket ekkor októbristáknak neveztek, — hogy minden politikai árnyalat képviselve legyen a választásokon, és hogy Süttő József budapesti munkást, a szociáldemokrata párt jelöltjét biztosan kibuktassák. Lovasberényben Cserti József ekkor a Rassay-féle programmal lépett fel, és Kovács Lajos egységes-párti hivatalos jelölttel szemben fölényesen győzött. Pótválasztáson tudta csak megszerezni a mandátumot Huszár Dezső és Hir György is. Válón Vasady Balogh, Móron pedig Széchenyi Viktor tartották meg továbbra is a mandátumot. Székesfehérváron a hivatalos körök politikai manőverei ellenére is sikerült a szociáldemokrata jelöltnek sikert elérni, 4904 szavazattal. Ez nagy megdöbbenést váltott ki a hatóságok részéről. Míg korábban Bethlen István Paulovits egyégespárti jelöltet támogatta, de a választáson kiderült, hogy az Károlyi és Süttő küzdelmébe a 1180 főnyi szavazattal nem tud beleszólni, rögtön Károlyi mellé állott, és a párt tagjait felszólították, hogy a pártonkívüli jelöltre szavazzanak. Hasonló megállapodást kötöttek az októbristákkal is, akik a szociáldemokrata képviselő helyett szívesen szavaztak a nagybirtokosra. A székesfehérvári városi választások ekkor még titkosak voltak, és ezért tartott joggal az uralkodó osztály attól, hogy a szociáldemokraták, akiknek ebben az időben jelentős befolyásuk volt a kispolgári tömegek egyrészére is, megszerezhetik a mandátumot. A hatósági előkészítés eredményesnek mutatkozott: a pótválasztás során Károlyi 7098, Süttő pedig 4673 szavazatot kapott.

42 A hatóságok részéről különösen sérelmesnek vették Cserti József győzelmét. Hamarosan a választás kivizsgálására bizalmas bizottságot küldtek ki, amelynek az volt a célja, hogy felderítse azokat a „szabálytalanságokat", amelyekkel lehetővé tették a kerületben a református tanító megválasztását. A bizottság az ellenzéki kerület politikai hangulatát szimatolta, és teljesen érthetetlennek tartották, hogy a kormánypárt hivatalos jelöltje ellenében Csertit választották meg. A főispáni hivatalban arról beszéltek, hogy más kerületekben is sok az ellenzéki, de ennyire szervezetten sehol sem tudtak fellépni. Mindenképpen a választás szabálytalanságát akarták bebizonyítani, amely szerint a választópolgárokat Cserti hívei a falvakban megfélemlítették, és így azok, attól tartva, hogy ezek fenyegetéseiket beváltják, (házát felgyújtják, állatait megmérgezik, gazdasági épületeit szétrombolják, utcán megverik) nem mertek másra szavazni. Egyesek azt is vallották, hogy a nyílt