A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében

Szavazás következtében köztudott voit minden választónak a pártállása, és Cserti emberei ott ültek a választóhelyiségekben vagy akörül tartózkodtak/*"' Természetesen ilyen eset is előfordult, de ez az agitáció a szegények törekvését fejezte ki, és semmivel sem volt erkölcstelenebb, mint a kormánypárti jelöltek kortesei által képviselt módszer: az etetés és az itatás. A választás után rágalomhadjáratot indítottak ellene, és politikailag igyekeztek lehetetlenné tenni. Azt terjesztették róla, hogy a nemzetgyűlésben nem is akart felszólalni, ill. egy alkalommal annyit mondott az ülésterem őrének: ,,huzat van, csukja be az ablakot". Károlyi József képviselői megbízatása alatt is megmaradt harcos legitimistának. Azonban a választási beszédeket nem tartotta meg, hanem ügyvédjét küldte el szónokolni a székesfehérvári Városház térre. Ellenfelei ezért ki is gúnyolták.

44 A nemzetgyűlésben sem volt sikere. Felszólalásai érdektelenek voltak. Megrögzött legitimizmusa miatt még az előző nemzetgyűlési ciklusban a baloldali legitimista Grieger Miklós részéről érte heves támadás. Grieger a csornai kerület nemzetgyűlési képviselője volt ekkor, de mint Sóskút plébánosa az elyeki törvényhatósági bizottsági kerület egyik választott megyei képviselője is volt. A nemzetgyűlésben 1920 decemberében erősen bírálta a Fejér megyei főispán magatartását a királykérdés kapcsán elfoglalt egyáltalán nem rugalmas álláspontja miatt. Károlyi ugyanis sokat tartózkott a száműzetésben élő IV. Károlynál. Nem titkolta most már, hogy IV. Károlyt szívesebben látná a magyar trónon, mert ezzel véli az ország jövőjét biztosítottnak. 1920. december 13-án elhangzott Károlyi-féle nyilatkozatra a képviselők és a kormány tagjai nagyon érzékenyen reagáltak, és országos visszhangja támadt. A Károlyi ellenes megnyilatkozások oda torkoltak, hogy elmozdítsák őt a főispáni állásából. Székesfehérvár város törvényhatósági közgyűlésén a városatyák siettek Károlyi védelmére, és a királykérdésben történt nyilatkozatok Károlyi-féle értelmezése mellé sorakoztak fel. 1921. január 12-én a megyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésen hasonló határozat született, és egy 32 tagú delegációt szerveztek, akik Károlyi főispán visszahagyása mellett érveltek a miniszterelnöknél. A februári közgyűlésen Károlyi már azt jelentette a tagságnak, hogy véleménye szerint eltűnőben vannak a politikai élet porondjáról azok az erők, akik az ő főispáni tisztségét meg akarták dönteni.

15 Elismerését fejezte ki a közgyűlésnek, hogy kiálltak mellette. Ez szerinte nagy horderejű politikai lépés is, hisz Fejér vármegye újra bebizonyította, hogy hűséges uralkodójához, az alkotmányhoz, s ezzel kifejezte, hogy a jogfolytonosság álláspontján áll. A törvényhatósági bizottságban nincs egyetlen személy, aki ellent mert volna mondani Károlyinak. Egyhangúlag támogatták a bizottságban megmaradására irányuló intézkedéseket is. A közgyűlésen Grieger is felszólalt. Kijelentette, hogy a nemzetgyűlésben elmondott beszéde nem irányult Károlyi József személye ellen. Szerinte a nemzetgyűlési beszédét félreértették, mert nem támadta Károlyi Józsefet, hisz annak hazafisága és politikai munkálkodása a haza érdekében nagyrabecsülendő. Azt azonban itt is kijelentette, hogy kettőjük álláspontja a királykérdésben nem egyezik.