A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében

politikai terveit: a fővárosba történő bevonulását, valamint a hatalom megszerzését és megszilárdítását illetően. A bevonulás alkalmával tábori misét tartottak, amelyen felszentelték a nemzeti hadsereg első zászlóját. A szertartás közben megérkezett Friedrich István miniszterelnök is. A városi és megyei hatóságok felszabadítóként üdvözölték Horthy Miklóst és a lakosság minden rendű és rangú rétegének képviseletében szónokoltak. Az uralkodó osztályok is félretették most nézeteltéréseiket, s mivel az osztályuralom megmentését tekintették elsődleges céljuknak, — s ezt Horthy Miklósban meg is találták •— a többi politikai kérdést is ennek rendelték alá. így kapott a fővezérség Székesfehérváron teljes politikai támogatást a közigazgatási és az egyházi hatóságoktól. Még Károlyi József főispán, a legitimisták erős egyéniségű vezére is azt vallotta ekkor, hogy most a királykérdés nem aktuális, ennek felvetésével csak a nemzeti összetartás gyengülne. Károlyi József Horthy Miklóshoz intézett beszédében a megye és a város ellenforradalmi „mentalitását" emlegette: „ . . . nem csak nevünk fehér, fehérek voltunk, fehérek vagyunk, fehérek maradunk ..." A fehér tisztek a városban és a megyében rendezett népgyűléseken már ekkor megkísérelték a Habsburgkultuszt eloszlatni. Horthy Miklós bálványozásával, azután antiszemita kijelentésekkel a kisemberek közül valóban sokat meg is tévesztettek. Horthyt nem egy alkalommal már a honfoglaló Árpádhoz hasonlították, akinek a magyarság most az újjászületést köszönheti. Midőn a fővezérlet november 14-én eltávozott Székesfehérvárról, a dunántúli kormánybiztos székhelye továbbra is itt maradt. A katonai erő eltávozása után mégis meg kellett erősíteni a karhatalmat. November 14 után csak a városi rendőrséget 62 fővel gyarapították.

29 Ugyancsak leszerelt tisztekkel és altisztekkel töltötték fel a csendőrkerület személyi állományát. Mindezekre a hatóságoknak alapos okuk is volt. A fehérterror következtében a szociális mozgalmak nem szűntek meg, csupán legalitásuk volt eltünedezőben. A szociális mozgalmak pedig a politikai megmozdulások melegágyai szoktak lenni, s ezeket látva a hatóságok, meggátlásukra a nemzeti hadsereg kipróbált kádereit öltöztették be a karhatalom egyenruhájába. A szociális mozgalmak kiváltó oka ekkor a néptömegek alacsony és éppen csak stagnáló életszínvonala volt. Fejér megyében nemcsak a gazdasági cselédek, a napszámosok és az ipari munkások elégedetlenkedtek, hanem — ezeken a hagyományosan is a szociális mozgalmakra létükből reagáló rétegeken kívül, — a középosztály életszínvonala, sorsa is alacsony. Éppen ez az a csomópont, amely magyarázatot ad arra, hogy az ellenforradalmi rendszer bázisát miért is tudta ezekből a rétegekből kiépíteni. A nyomorra a középosztálybeliek nem proletármódra reagáltak. Nem a munkásmozgalom felé kerestek kapcsolatot például a megyei, községi tisztviselők, vagy az állami alkalmazottak, hanem éppen a kor legreakciósabb eszméiben, az ellenforradalmi ideológiákban találtak időleges menedéket, amelyek gyakorlatilag is az ellenforradalmi rendszer karjaiba, Horthy Miklóshoz taszították őket.