A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében

ság bizalmatlanságát a magyar lakossággal szemben. Gerota alezre­des, a székesfehérvári helyőrség parancsnoka még azt is megszabta, hogy milyen jellegű cikkeket közölhetnek a helyi újságok. Ugyan­akkor szigorúan megtiltották, hogy a román katonaságról bármilyen jellegű tájékoztatást is kiadjanak. 19 A belügyminiszter eleget tett a szeptember 1-i vármegyei köz­gyűlés kérelmének, és Károlyi Józsefet e hónap 7-i kelettel kine­vezte Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánjává. 20 Neki is rendkívül nagy energiát kellett kifejtenie ahhoz, hogy a román ka­tonai és a magyar közigazgatási hatóságok között a viszony ne sú­lyosbodjék. Az ostromállapot idején például közlemény jelent meg a sajtóban, amely szerint a nemzeti hadsereg járőrei a siófoki fő­vezérlet tudta nélkül lépték át a demarkációs vonalat, és a siófoki fővezérletnek szándekában sem volt a román ezredek megtámadása. A közleményt Károlyi József főispán írta alá, aki nem győzi a ma­gyar járőrök felelőtlenségét hangsúlyozni az incidenssel kapcsola­tosan. 21 A románok által meg nem szállt területeken a fővezérlet durva katonai nyomása érvényesült, de ez nem hozta meg számukra a kívánt eredményt. Szeptember 1-én a fővezérlet mellé rendelt kül­ügyi megbízott, Eckhardt Tibor az antant hatalmak megbotránko­zásáról tudósítja a fővezérletet. Ezek hivatalos köreihez is eljutott a fehér terror híre, s ennek „felszámolására", illetőleg legalizálá­sára javasolta, hogy a polgári közigazgatásra kell fokozottabban támaszkodni a fővezérletnek és ne önhatalmúlag intézkedjék. A fő­vezérlet és a kerületi parancsnokságok mellé még augusztus 20-án közigazgatási megbízottakat neveztek ki, akik viszont nem tudták feladataikat ellátni. Már szeptember 2-án központi és kerületi kor­mánybizottságok felállítását kéri Siófokon Sréter ezredes is, akihez Fejér megye katonai igazgatása is tartozott. 22 Nyilvánvaló, hogy a kormánybiztosok működésével, a polgári közigazgatással kívánták az érintkezést szorosabbra vonni, és egyben a katonai nyomást csökkenteni. A korábbi állapotok — Sréter szerint — nem enged­ték, hogy az égetően sürgős és fontos közigazgatási feladatokat eré­lyesen keresztül lehessen vinni. 2 '' Ennek hatására került a 2. katonai kerületbe — Fejér, Komárom, Győr, Esztergom megyék, valamint Székesfehérvár, Győr, Komárom városok területére — Bartos Já­nos kormánybiztosnak, és Károlyi Józsefet, mint Fejér vármegyei törvényhatósági kormánybiztost ennek rendelték alá. 24 A románok a megye székhelyéről október 5-én és 6-án vonultak ki, 25 nyomuk­ba megérkeztek a nemzeti hadsereg előőrsei. Első századot Vértessy Károly, huszárfőhadnagy vezette, aki tárnoki földbirtokos volt. Vér­tessy Szegedről kísérte a fővezért és ott volt Szekszárdon, Cecén, Enyingen, ahol gyilkosságokat, és kegyetlenkedéseket követtek el a különítményesek. 26 A nemzeti hadsereg főereje, október 12-én Horthy Miklós ve­zetésével érkezett Székesfehérvárra. A bevonulás napján a főve­zérségnek kb. 1700 katonája és kb. 200 tisztje volt. 27 Ettől kezdve a városban székelt a dunántúli és a kerületi kormánybiztosság is. 28 így vált Székesfehérvár 1919 őszén újra az ellenforradalom dunán­túli központjává. A fővezér, Horthy Miklós Székesfehérváron szőtte

Next

/
Thumbnails
Contents