A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében

hisz az egy hónapja még megbélyegzést jelentett, viszont ezekben a napokban országépítést, nemzetmentést hozott magával. Károlyi Józsefet dicséri, akinek politikai éleslátását látja beigazolódottnak. Grieger szerint mégsem Károlyi Mihálynak az útmutatása szerint épül a nemzet, hanem a február 3-i székesfehérvári ellenforradalmi közgyűlés szellemében. A közgyűlés felkérte Károlyi Józsefet, hogy főispáni tisztségét foglalja el, mivel azt tőle a forradalmi kormány vette el. A főispán legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy a megyei tisztviselők magatartását és működését 1918. november 1-től 1919. augusztus l-ig megvizsgálja és erről számot adjon a törvényhatósági bizottságnak. Látványos körülmények között utasították el az egyik vármegyei altiszt nyugdíjazás iránti kérelmét is, mert a proletárdiktatúra idején magatartása a direktórium munkáját segítette.

14 Viszszafogadták ugyanakkor vármegyei szolgálatba Szüts Gedeon tisztifőügyészt, akit ugyancsak a kormánybiztos nyugdíjazott ellenforradalmi magatartása miatt. Érvénytelenítették az alispán, a magyaralmási, az ercsi, a csabdi, és a kálozi jegyzők nyugdíjazásait is.

15 Ezeket azzal indokolták, hogy az Intéző Bizottság egyszerű határozattal mondta ki a nyugdíjba helyezést, holott ehhez közgyűlési határozatra lett volna szükség. A közigazgatás október—november hónapokban még egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Két ok is hátráltatta a kibontakozást. A törvényhatóságok a román megszállás miatt csak látszólag működtek. Székesfehérváron is, de a megyei hivatalokban is egy-egy csoport tartotta kezében az irányítást. Ezek a proletárdiktatúra bukása után meglátták a lehetőségét annak, hogy a hatalom közelébe férkőzzenek. Mindkét törvényhatóságban a főjegyzők kezében összpontosult a közigazgatás irányítása, akik ezt állandósítani törekedtek. A későbbiekben bekövetkezett konszolidáció nyomán azonban újra a nagybirtokosok akarata érvényesült. Az első hetekben még általános jelenség, hogy a törvényhatósági bizottságokban sem ők nyilatkoztak az osztályuralom fenntartása érdekében, hanem a kisemberek, lelkészek, gazdatisztek. A központi kormányzat akaratának érvényesülését egyik oldalról a román megszállás is gátolta. A román katonai parancsnokság augusztus 17-től kezdve megszálló hatóságként viselkedett Székesfehérváron; 19 után már cenzúrázottan jelenhettek meg az újságok, és a románok jelenlétükkel gátolták a gazdasági élet reorganizálását is. Rendkívül érzékenyen reagáltak a nemzeti hadsereg járőrtevékenységére, mert a siófokiak a demarkációs vonalat nem egy alkalommal átlépték. Ekkor a városban ostromállapotot hirdettek, mert attól tartottak, hogy a hadsereghez a város lakossága teljes egészében csatlakozni fog.

16 A magyar közigazgatási hatóságok több intézkedést hoztak, amellyel a román katonai nyomást enyhíteni igyekeztek. A városgazda a szőlőhegyen a tiszteknek több fogadást adott,

17 a rendőrfőkapitány pedig felhívta a város lakosságát, hogy a lakásba látogató román katonákat részesítsék magyaros vendégszeretetben.

18 A megye megszállt falvaiban a román rekvirálások és egyéb atrocitások elkerülése érdekében az elöljáróságok élelmet vásároltak számukra. Mindezek azonban nem csökkentették a román parancsnok-