A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Farkas Gábor: Az ellenforradalmi rendszer első évei Fejér megyében
északra fekvő terület — Székesfehérvárral együtt — a románok kezében volt, míg az ettől délre eső vidék a Siófokon székelő fővezérség megszállása alá került. , A román megszállók jelenléte egyáltalában nem fékezte az ellenforradalom erőit. Augusztus 14-én egy magyar tiszti csoport érkezett a városba, akik plakátokat ragasztottak, majd sietve eltávoztak. 8 Vegyes járőrözés is folyt ezekben a napokban, magyar és román tisztek részvételével. Működött a Keresztény Nemzeti Párt is. Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága augusztusban két közgyűlést is tartott. 9 Fejér vármegye a bizonytalan közállapotok miatt nem hívhatta egybe a bizottság tagjait közvetlenül a Tanácsköztársaság bukása után. így közgyűlésre csak szeptember 1-én kerülhetett sor. 10 Ekkor is csak 42 személy volt jelen, akik túlnyomórészt nagybirtokosok voltak, és most az 1919. február 3-án elhangzott történeti jóslataik beteljesülését látták a Tanácsköztársaság létrejöttében. Bukása után ítélkeztek felette. 11 A közgyűlésen nem volt jelen Károlyi József fehérvárcsurgói nagybirtokos, a megye és a város 1918. novemberében leváltott főispánja, valamint Szüts Jenő alispán sem. 12 Az alispánt még 1919. március 21-én nyugdíjazta Tolnay Lajos kormánybiztos. 1 ''' A közgyűlés elnöke Balassa Sándor helyettes alispán volt, akinek első szavai a Tanácsköztársaság elítélésén túl a folyamatos megtorlásról szóltak. Grieger Miklós sóskúti plébános a megyei törvényhatósági bizottság történelmi érdemeit emelte ki, mert február 3-án példátlan bátorsággal szembe mert helyezkedni a Károlyi Mihály vezette kormányzattal. Mint mondotta, március 21-e messzemenően igazolta a törvényhatósági bizottságnak ezt az állásfoglalását. Grieger is a kommunisták elleni szankciók alkalmazásának híve, de a tömegeket, mint megtévesztetteket állítja be. Szerinte ezeknek a tévútra vezetett embereknek meg kell bocsájtani, mert nem csak az ő hibájuk, hogy lelkesedtek a Tanácsköztársaság eszméiért. Nyilván abból indult ki a szónok, hogy ezeket az alsóbb néposztályokból származó személyeket is meg kell nyerni az ellenforradalmi rend számára. Ezért széleskörűen igyekszik a keresztényszocializmus eszmevilágát a nagybirtokosok előtt is feltárni, amely szerinte egyetlen módszer arra, hogy egy új proletárdiktatúrát elkerüljenek. Kifejti, hogy ezt csak az igazságos társadalmi rendszer tudja megvalósítani. Grieger szerint az általa hirdetett társadalomban megrendszabályozott tőke uralkodik a keresztény jog, a szeretet és a béke jegyében. Az 1918— 1919. évi forradalmak kirobbanásának okait is abban látja, hogy a „megvadult tőke" kiszipolyozta a munkásokat és a szegényparasztokat. Ennek a következménye lett a mind nagyobb kizsákmányolás és ez vetette a tömegeket a szocialisták karjai közé. Grieger elismeri a kapitalista társadalmi rendben a fokozott kizsákmányolás tényét. Ezért olyan reformok bevezetését sürgeti, amelyek ennek az uralmi rendszernek további fenntartását szolgálják, de egyszersmindenkorra levezetik a tömegek elégedetlenségét is. Ki is mondja, hogy ezeket az elveket a keresztényszocializmus tartalmazza; így a keresztény és nemzeti államnak ennek a gyakorlati talajba való átültetése legyen az elsődleges feladata. Végül még arról beszélt, milyen dicsőséges dolog ellenforradalmárnak lenni,
