A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Strasszer györgy: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében

2. A párt szerepe és tevékenységének problémái. A szakszervezetek és tömegszervezetek munkája Fejér megyében. A Magyar Tanácsköztársaság politikai irányító szervezete a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesülése folytán létrejött Magyarországi Szocialista Párt volt. A két munkáspárt egyesülését a történelmi szükségszerűség diktálta, az egészében helyes és előremutató politikai lépés volt. Azonban az egyesülés közismert végrehajtásából eredő hibák miatt a KMP szervezetei voltaképpen beolvadtak a Szociáldemokrata Párt egyébként is felduzzasztott létszámú szervezeteibe.

61 Az egyesülés elvi-politikai platformja a KMP programján nyugodott. Szervezeti elveiben, illetve a szervezeti keretek kiépítésében azonban az új párt, a szociáldemokrácia hagyományos módszereit érvényesítette. Emiatt a párt élcsapat jellege elmosódott, tömegei azonosak voltak, a szakszervezeti tagsággal. Irányításában, mindennapi munkájában is a régi — a szakszervezeti bizalmiakon nyugvó — mechanizmus módszerei domináltak, vagy részben és egészében egybeesett a hatalmi szervek irányító tevékenységével. Kéteégtelen viszont, hogy a munka sodrában, az agitációs és propaganda tevékenységben és a tömegmozgalmakhoz való viszonyban megyénkben is érvényre jutottak a kommunista munkastílus egyes elemei. A párt tevékenységének elemzése, különösen a lenini szervezeti elvek, vagy a mai szervezési és politikai gyakorlat alapján rendkívül problematikus. A kérdés vizsgálatánál mindenképpen a történelmi realitások és az adott helyi körülmények elemzéséből kell kiindulni. Székesfehérváron a Szociáldemokrata Párt tevékenysége viszonylag hosszú múltra tekinthet vissza. Társadalmi bázisát elsősorban az építőmunkások, a városi kis-egzisztenciák és tág értelemben vett üzemi munkásrétegek képezték. A Tanácsköztársaság győzelmét megelőző politikai helyzet vizsgálatánál rámutattunk, hogy a polgári demokratikus forradalom időszakában tovább nőtt a Szociáldemokrata Párt népszerűsége és erre építve tömegbefolyása is. Ez a népszerűség nem a Szociáldemokrata Párt hivatalos politikájában érvényesülő kommunista-ellenességnek köszönhető, hanem a baloldali erők következetesebb tevékenységének és a forradalmi helyzetnek. A párton belüli fejlődésnek mindenképpen pozitív vonása volt a baloldali erők fokozott térhódítása. A párton belül különösen nagy szerephez jutottak az építő és vasúti munkások, a cipészek és az ácsok szervezetei. — Az ellenforradalmi rendszer egyik helyi krónikása, Juhász Viktor jegyzi meg, hogy „ezekből került ki az a 10—12 agitátor, akik már a Károlyi uralom idején előkészítették a talajt a Kommün részére, s akik a későbbi beszervezéseket is irányították."

62 Őket egészítette ki néhány értelmiségi vezető, köztük is elsősorban Velinszky László. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtti napokban a Szociáldemokrata Párton belüli erőviszonyokat a baloldali erők előretörése, a kifejezetten jobboldali erők fokozott elszigetelődése jellemezte. A szociáldemokrácián belüli polarizálódás nem jutott el a szervezeti szakításig a megyében, annak legfőbb eredménye a baloldali erők politikai törekvéseinek kijegecesedése és a