A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Buzás József: A Székesfehérvári Városi Tanács, Intézőbizottság és Direktórium szervezete a Tanácsköztársaság idején

közötti semleges zóna kialakításával, az új demarkációs vonalnak az ország belseje felé történő csúsztatásával és politikai határként való elismerésével jelentős területek kiürítését követelte a magyar államtól. Az antant teljesíthetetlen követelései arra kényszerítették a koalíciós kormányt, hogy mondjon le és adja át helyét egy teljesen egypártra támaszkodó kormánynak, azaz szocialista kabinet alakuljon. Károlyi Mihály, mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke ezt a tényt kiáltványában közölte az ország lakosságával.

6 A szociáldemokraták azonban már képtelenek voltak arra, hogy egyedül vegyék át az ország vezetését, mert a februári provokáció és a kommunisták elleni hajsza fokozódása következtében egyre nagyobb munkástömegek fordultak el tőlük és álltak a kommunisták zászlaja alá. Ezért tehát csak olyan kormány alakulhatott, amelyben a kommunisták is szerepet kapnak; vagy úgy, hogy a szociáldemokraták teljesen visszavonulnak és átadják a hatalmat a KMP-nek, vagy úgy, hogy a két párt fúzióra lépve, együttesen veszi át az ország kormányrúdját. A Szociáldemokrata Párt — balszárnyának befolyására — ezt az utóbbi megoldást látta célszerűbbnek. A pártvezetcség március 21-i rendkívüli ülésén a kommunistákkal való egyesülés és a közös hatalomátvétel mellett döntött, majd a KMP és az SZDP vezetőségének együttes ülése

7 a két párt közötti megállapodás alakjában fogadta el a pártfúziót a kommunisták Kun Béla által kidolgozott plattformja

8 alapján. Ezután a budapesti munkástanács esti ülésén

9 kikiáltották a proletárdiktatúrát és megalakították a Forradalmi Kormányzótanácsot, mint a Tanácsköztársaság kormányát. A Magyar Tanácsköztársaság államszervezeti struktúrájának fejlődése a proletárdiktatúra közel négy és fél hónapos funkcionálása idején három szakaszra osztható. A felosztás alapja az, hogy az államszervezet központi, ill. helyi szervei magasabb szervtől nyert megbízás, ill. demokratikus választás eredményeképpen alakultak e meg. Az első szakasz a proletárdiktatúra kikiáltásától az áprilisi választásokig tartott. Fő államszervezeti jellemzője az volt, hogy mind a központi, mind a helyi államhatalmi, ill. államigazgatási szerveket valamely magasabb szerv hozta létre, és bízta meg a hatáskörében vázlatosan megjelölt teendők ellátásával. Az első periódus államszervezete tehát felülről lefelé épült ki. A második fejlődési szakasz az áprilisi választásoktól a júniusi tanácskongresszusig terjedő időt foglalta magába. Ebben az időszakban a központi szervezet vonalán továbbra is kinevezett megbízott szervek voltak találhatók, míg a március végén alakult helyi szervek a választások eredményeképpen sorra megszűntek és átadták helyüket a lakosság által demokratikusan megválasztott szerveknek. Ezek a helyi szervek alulról fölfelé épültek ki, azaz az egyes települési igazgatási egységek választásra jogosultjai megválasztották a települési (községi, városi, ill. fővárosi kerületi) tanácsokat, majd ezek választási megbízottai a közvetlen irányító szerveket, a járási tanácsokat, az egyes megyék területén levő járások és városok a megyei választási bizottság által meghatározott