A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Farkas Gábor – Kállay István: Fejér megye az első világháború idején
A nacionalista hullám ezidőben erősödött az adonyi, battai, rácalmási, és pentelei rác lakosság között is. Az érdi katolikus rácok sérelmesnek vették, hogy plébánosuk katonai szolgálatra történt bevonulása után a szerbnyelvű istentisztelet megszűnt. Arra hivatkoztak, hogy Battán állandóan szerb nyelven prédikáltak a rácoknak. A felekezeti villongásba beavatkozott a főispán is: Prohászka Ottokártól kérte, hogy a Fejér megyei rác lakosság körében teljesen töröljék el a szerb nyelvű istentiszteleteket, mert „a szerbek — az egész titáni világháború felidézői — igazán nem érdemlik meg, hogy mi itt Magyarország kellős közepén nyelvüket kiváltságokban részesítsük. Végtelen türelmünket úgyis mindig gyöngeségnek tekintették". Prohászka azonban meghagyta a szerb nyelviséget az érdi rácoknál is; mondván, hogy a szerb egyház autonómiájában törvény biztosítja az anyanyelv használatát. 22 A 24 ezer főnyi németnyelvű lakosság között és a 4 és félezres szlovák lakosságnál nacionalista tendenciák a háború idején nem jelentkeztek. A megye magyar lakossága egyébként 183 ezer fő volt. Túlnyomóan katolikusok lakják Székesfehérvárt is: számuk majdnem 30 ezer, míg a reformátusok csak 3 ezren, az evangélikusok 660-an. a görögkeletiek 351-en, a zsidók pedig 3 ezren voltak. 23 Székesfehérváron a Rácvárosban is meglepően kevés a rác lakosság. Szerbnyelvű iskoláikat is a századfordul/) utáni években számolták fel. 24 Á megye földjének agráradottságai és az ásványi kincsek, valamint nagyobb energiaforrások teljes hiánya következtében a népesség foglalkozási megoszlásában az agrárelem dominál. 1890 óta az agrárarányszám 78 %-ról csak 3 %-kal csökkent s háború kezdetéig. 1914 körül 160 ezer fő élt őstermelésből, iparból 25 ezer, kereskedelemből 4 ezer, közlekedésből pedig 5 ezer. 25 A megye lakosságának több mint 40 %-a szakmánymunkás, törpebirtokos és mezőgazdasági cseléd kategóriába tartozott. Ezek száma tehát 85—86 ezer körül volt. A konvenciós cselédség is kétrészre oszlik: az uradalmak és a kisbirtokosok (20—50—100 holdas gazdaságok) cselédségére. Az uradalmi cselédség viszonylag magasabb konvenciót kapott, azonban életkörülményei rosszabbak voltak, mint a kisbirtokosoknál lévő cselédeké. Ezen utóbbiak, — ha családosok voltak — általában önálló cselédházakban laktak. A szolgáknak nevezett egyes cselédek pedig az istállókban aludtak. Ezek azonban nem voltak kirívóak, hiszen egyes gazdák fiai is a jószág mellett aludtak az istállókban. Az uradalmi cseléd családok közül viszont nagyon sokan még ekkor is közös szobákban laktak. A kortársak 1913 tavaszán erről így írnak: ,.A cselédlakások ma már sókkal jobbak, ámbár hiány itt is mutatkozik. A régi szokás, amely négy családot helyezett el a cselédlakás négy sarkában, ma már lassankint kivész, és igen sok uradalom van, amely külö-i lakást építtetett igazán mintaszerű beosztással, úgyszintén az egészségügyi kívánalmaknak megfelelően az egyes családok számára. 26 Napszámos rétegről kimondottan Fejér megyében nem lehet beszélni; vagyis nem alakult ki olyan réteg, amely kimondottan alkalmi mezőgazdasági munkákból élt. A napszámból ugyanis szűkösen meg lehetett volna keresni a család számára a kenyeret, hisz munkaalkalom minden időszakban volt az uradalmakban. Azonban a megye nagyszámú zsellér rétege egy-két hold földet bérelt, azután szakmánymunkával foglalkozott inkább. A részes művelés, az aratás és cséplés olyan jövedelmet biztosított számára, hogy abból eltartotta családját, és napszámos munkát csak elvétve kellett vállalnia. 27 Ezért dívik a századforduló után is tovább a ledolgozás módszere a latifundiumokon, de szívesen alkalmazzák azt az intenzív gazdálkodásra még át nem tért középbirtokosok is. Az uradalmak idénymunkásokat az ország északi vidékeiről és Nyugat-Magyarországról hoztak. Évente több ezer summás munkást «
